Talán nincs is olyan horgász, aki ne keresné a csalik Szent Grálját, s bár serdülőfejjel még hiszi is, hogy megtalálhatja, de felnőttként rájön, nincs jolly joker.
4. helyezett – Tűzőszúnyog: A keszegek egyszerűen megvesznek érte. Nem véletlenül. Természetes táplálékuk, ezért mágnesként vonzza őket, ha valahol nagyobb mennyiségben kerül a vízbe. Érzékeny csali, óvni kell a kiszáradástól, s etetőanyag közé nem szabad keverni, mert az abban lévő só megöli a szúnyoglárvákat. A kisebb méretű etetőszúnyogot közvetlenül a bedobás előtt szabad az etetőanyag-keverékhez adni. A finom szerelékes versenyhorgászat sikercsalija.
3. helyezett – Pinki: Finnyásak figyelmébe ajánljuk, mert a pinki nem más, mint a zöld döglégy lárvája. Apró, többnyire vörös vagy narancs színű. Élmény vele horgászni, mert a félénk keszegek is felveszik, és sokkal jobban bírja, mint a tűzőszúnyog vagy akár a csonti. Hátránya, hogy nagyobb horogra nehéz, de inkább lehetetlen feltűzni.
2. helyezett – Giliszta: A legtöbb idős vagy középkorú horgásznak a gyerekkora ugrik be erről a csaliról. Esőben gilisztát szedni a kertben, esetleg öntözni az egyik folyóparti részt, hogy a girnyók előbújjanak. Annak idején nem lehetett mindenhol csontit vagy pinkit kapni, ezért a halakat sokan félbe vágott gilisztával kergették. Az egyik legnépszerűbb élő csali, keszeget, kárászt, de tavasszal vagy ősszel pontyot is foghatunk vele.
A legolcsóbb csali, amely gyermekkorunk meghatározó élményét adta horgászatnál.
Fotó: shutterstock
1. helyezett – Csonti: A dongólégy lárvája. Ezt a csalit valószínűleg egyetlen horgásznak sem kell bemutatni. Napjaink legnépszerűbb, széles körben használt élő csalija. Színezett, narancssárga vagy vörös formában is megvásárolható. Napokig, hűtőben akár egy hétig is felhasználható állapotban marad, a horgon jól tart. A halak figyelmét folytonos mozgásával hívja fel, etetőanyagba is keverhető, nem pusztul el, mint a szúnyog.
