A kuttyogató horgászt messziről felismerni, tiszta időben ugyanis akár több kilométerre is elhallatszik a hangja. Ez a hang olyannyira megmozgatja a közelben lévő harcsák „fantáziáját”, hogy előbb-utóbb ráharapnak a fenék felett lebegő csalira. Nézzük a kuttyogató módszer lényegét.
A módszer
Tehetségtől és kitartástól függően két, de akár öt napig is eltarthat, míg valaki ráérez a használatára. A kuttyogatás évezredes, Kelet-Európában széles körben elterjedt halfogási mód. A kuttyogató horgász csónakjához köti a rendszerint lótetűvel csalizott horog zsinórját. Miközben egyik kezével a csalit mozgatja, a másikkal kezeli a harcsát kapásra ingerlő kuttyogatót. A vízre szabályos időközönként lesújtó kuttyogató szerszám sajátos, a vízben messzire terjedő hangot ad, amely leginkább a harcsák zajos táplálkozására emlékeztet, s a fajtársak lakmározásának képzete nem hagyja nyugodtan feküdni rejtekhelyén a falánk ragadozót.
A felszerelés
Kétféle végszerelék terjedt el. Az egyik egy véghorgos, csúszó ólmos, a fenekezőre hasonlító szerelés, a másik az úszós szerelés. Előbbinél az ólomnak az áramlástól függő nagyságúnak kell lenni, hogy a csalinkat a kívánt mélységben tartsa, ideális a csalit a vízmélység 50–70 százalékáig leengedni. A kapást legtöbbször a vízbe lógó zsinór meredekségének megváltozása, néha a botspicc jelzi. Az úszós szerelék sem sokkal bonyolultabb. Nagy teherbírású, tojás alakú, átfúrt testű úszóval érdemes próbálkozni, ehhez mért nehéz ólmozással, kishallal csalizni. Ideális, ha az úszó a kuttyogató fél-egyméteres közelében sétálgat a mélység 40–50 százalékán.
Harcsára szinte kizárólag csak csónakból lehet esélyünk
A csali
Legtöbben a lótetűre, más néven lóbogárra esküsznek. Érdemes kettőt–hármat felfűzni a méretes horogra, s a fej mögött, a torban indítva fűzzük át a horgot a rovar teljes testén. A horogméretet úgy érdemes megválasztani, hogy a felfűzött bogarak annak legnagyobb részét fedjék, és csak a szakálltól a hegyéig legyen szabad. A másik igazán fogós csali az élő hal, legjobb a keszeg vagy a kárász.
A csónak
A kuttyogatáshoz mindenképpen csónakra lesz szükségünk. Folyóvízben kevesebb a gond a kormányzással, mivel csak arra van szükség, hogy a csónak a víz áramlásának irányához képest lehetőleg merőlegesen csorogjon lefelé, a nagyobb állóvizekben is többnyire van némi áramlás. Ilyenkor könnyebb a dolgunk, mert a szél pótolja az evezést. Erős szélben csak úgy lehetünk úrrá a nehézségeken, ha nádköteget vagy rőzsecsomót kötünk a csónak közepére a széltől támadott oldalon, a csónakkal párhuzamosan úgy, hogy a vízbe merüljön. Ezzel lassítjuk a csónak sodródását.
Több fajta kuttyogató közül választhatunk
A kuttyogató
Készülhet fából, ökörszarvból, de bádogbögréből is. Sőt, jobb boltokban már az űrtechnológiából átvett anyagokból is vehetünk magunknak kuttyogatót.
