Adrenalinfröccs kerekesszékben

Vitéz István Magyarországon tanulta ki a lakatosszakma csínját-bínját, majd a jobb megélhetés reményében Franciaországban telepedett le. A motorozás volt a szenvedélye, ha tehette, motorral utazta be Provence dimbes-dombos tájait. Sohasem gondolta volna, hogy egy napon éppen kedvenc időtöltése közben éri a tragédia.

„Kétezerhét április hetedikén Dél-Franciaországban egy motorbaleset következtében leszakadt az egyik lábam. Kegyetlenül megviselt, hogy többé nem ülhetek motorra, de az egészben az fájt a legjobban, hogy a balesetben nem én voltam a vétkes” – emlékezett vissza Vitéz István.

Az akkor 32 éves fiatalember azonban – igazi megszállottként – nem akarta feladni álmait, ezért elhatározta, olyan műlábat szerez magának, amellyel folytathatja a motorozást.

Három év alatt megtanult műlábbal motorozni, újra szabadnak érezte magát, Franciaországban pedig a csodájára jártak. Tizenegy év elteltével azonban a sors újra közbeszólt.

„Kétezer-tizennyolcban – már Magyarországon – egy kanyarban megcsúszott a motorom, és mivel már nem tudtam korrigálni, elestem. A háromszáz kilogrammos motor rám zuhant, és a bal lábamat már nem lehetett megmenteni” – idézte fel második balesetét Vitéz István.

Vitézt azonban nem akármilyen fából faragták. Bár nagyon megviselte, hogy másik lábát is elvesztette, hamar magára talált: egy barátja hívta fel a figyelmét az ötszörös WCMX- világbajnok Aaron „Wheelz” Fotheringham történetére.

„Teljesen ámulatba estem, amikor az interneten megláttam, ahogy kerekesszékben mutat be hajmeresztő mutatványokat a BMX-pályán. Szinte azonnal elvarázsolt, amit csinált, és elhatároztam, hogy kerekesszékesként én is az extrém sportok felé fordulok.”

Vitéznek – barátai segítségét igénybe véve – szinte mindenét pénzzé kellett tennie, hogy vehessen magának egy a sportoláshoz szükséges speciális kerekesszéket, amelyért egészen Angliáig kellett elutaznia.

Jóllehet csak 2019 márciusában kezdte el a gyakorlást, rövid idő alatt nagy önbizalomra és magabiztosságra tett szert.

„Nemrég leugrattam egy kétméteres rámpáról, és szerencsére jól sikerült, amire azért vagyok büszke, mert még csak néhány hónapja kezdtem el az ismerkedést a speciális kerekesszékkel. Most egy ennél is nagyobb ugrásra készülök, egy hatméteres rámpa építésén dolgozom jelenleg, amelyről szaltót szeretnék ugrani nagyobb nyilvánosság előtt” – mesélt terveiről.

A sportág és a kerekesszékes extrém sportok hazai népszerűsítése érdekében a nézőkre és a támogatókra nagy szükség is lesz, hiszen Magyarországon gyakorlatilag nem létezik a WCMX. Vitéz István abban reménykedik, a közösségi oldalakon a megosztások révén ismertebbé teheti a sportágat.

„Az Egyesült Államokban nagy népszerűségnek örvend a WCMX, Európában viszont még csak kevés helyen űzik. Magyarországon pedig – ha jól értesültem – én vagyok az egyetlen, aki ezzel foglalkozik. Jó lenne, ha előbb-utóbb másokat is be tudnék vonni a sportágba, hogy itthon is versenyeket rendezhessünk, amelyekre nevesebb külföldi versenyzőket is meghívnék” – tájékoztatott az egykori motoros.

Korábbi motorbaleseteit – és sorsát – látva okkal vetődik fel a kérdés, vajon miért éppen erre a veszélyes sportágra esett a választása:

„Nehéz szavakba önteni az érzést, amely akkor fog el, amikor torkomban dobogó szívvel ott ülök a kerekesszékben a rámpa végén úgy, hogy az egyik kerék már a levegőben lóg. Nem tudtam levetkőzni a motoros múltamat, mindig is szükségem lesz egy kis adrenalinfröccsre.”

És egy kísérlet a rámpáról: