Mikor kezdtél komolyabban futni?
Gyerekkoromban, kamaszkoromban nem sportoltam, de édesapám triatlonozott, így ragadt rám a jó példából – kezdte Nagy Dóri, aki az idei Ultra Tisza-tó 130 kilométeres távján harmadik nőként ért célba, aki céltudatos és kitartó, és aki megtalálta önmagát a futásban, mert rendszert ad az életébe, a következetes edzésmunkának köszönhetően pedig folyamatosan fejlődik. – Először kétezertizenegy nyarán kocogtam, de a következő év szeptemberétől kezdtem rendszeresen futni, szisztematikus edzésmunkát pedig kétezertizenkilenc januárja óta végzek.
Mennyire időigényes a felkészülés a versenyekre? Összeegyeztethető a munkáddal?
A felkészülési és versenyidőszakban nagyjából száz kilométert futok hetente. Asszisztensi és dentálhigiénikus végzettségem van, egy fogászati rendelőben dolgozom recepciósként, és a beosztásom szerencsére teljesen összeegyeztethető az edzésekkel.
A munkatársaim is rugalmasan állnak a versenyeimhez, sőt mindig szurkolnak is, a főnököm pedig Ironman. Legtöbbször a Margitszigeten edzek, de gyakran futok a rakparton, a Kopaszi-gátnál vagy néha Dunaharaszti felé. Ha van lehetőségem, szívesen futom körbe a Velencei-tavat, a Balaton partja pedig mindig gyönyörű, míg az óceánpart örök szerelmem.
Amikor először kimentél kocogni, gondoltad volna, hogy eljön az idő, amikor edzővel készülsz?
Az, hogy az edzői irányítás szükséges, mindig is egyértelmű volt számomra, mert így lehet igazán minőségi edzésmunkát végezni. Szerencsésnek mondhatom magam, mert Szabó Gáborral dolgozhatok.
Ahogy nőttek a távok, és javult a teljesítményed, változott a hozzáállásod a futáshoz?
Nem gondolom, hogy mást jelent számomra a futás a kezdetekhez képest. Motivál, hogy egyre távolabbra nézhetek, de az alapvető érzelmeim mozgatórugója ugyanaz, szeretek futni és fejlődni. Mindig sokat ad, mert feltölt, és az edzésterv követése rendszert ad, amit szeretek. Persze az undok időjárást, a sok ruhát nehezen viselem, de megszoktam. Örömöt számtalan dolog jelent benne, hiszen ezért csinálom. Maga a mozgás, a szép környezet, a fejlődés tudata, egy csinos ruha, a célba érkezések előtti felszabadult öröm érzése.
Ki ösztönöz leginkább ösztönöz a futásban?
Ösztönzöm én magamat, de nagyon motivál a párom, Puskás Máté látásmódja, aki az Ultra Tisza-tó hatvanöt kilométeres távjának férfi győztese, illetve a gyalogló barátnőm hozzáállása, de említhetném egy barátom világot átszelő terveit, békéjét, pozitivitását, vagy Lubics Szilvi gondolatait. Na és persze a futás közben hallgatott rockzenék is kellőképpen motiválnak.
Az Iron Maidentől a Running Free című szám minden helyzetben telitalálat.
Hogyan viszonyulsz a különböző távokhoz, melyikben érzed leginkább otthon magad? Van kedvenc versenyed?
Szeretem, ha kerekre végződik a táv, és azt is, ha jólesően elfáradok. Lendületesebb esetén például az ötven kilométer, de a száz kilométert közelebb érzem magamhoz, abban már megjelenik az ultrafutás legtöbb tényezője. A versenyek közül nehéz kiemelnem bármelyiket is, mert a legtöbbet meg tudnám indokolni, miért szerettem. Az UTT pályáját, nyári hangulatát imádom. Az Ultrabalaton csodás, nagy utazás. A Balaton Szupermaraton is ott van a top háromban. Vannak szép időeredményeim, vannak dobogós helyezéseim, de legjelentősebbnek az Ultrabalaton teljesítését tartom, mert azzal egy álmomat éltem meg. Idővel szeretnék jobb időt futni rajta, és a tapasztalataimat beépíteni, fejlődni az edzésterv követésével.
Tanultál magadról bármit is a futás által?
Rengeteg mindent, az identitásom részévé vált. Hálás vagyok, hogy megtaláltam magamat a futásban. Minden alkalommal rögzül bennem, hogy az élet csak játék, és kemény munkával, szorgalommal bármi elérhető, a korlátokat csak mi állítjuk fel. El lehet érni az álmokat, ha azokat célokká tudjuk alakítani, és megtaláljuk a megvalósításukhoz szükséges eszközöket.
Mire készülsz jelenleg?
A következő nagy versenyem az augusztusi Korinthosz 80 lesz, jelenleg erre készülök.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
