Vasi Vasember – azt mondta, ez egy állomás a nagyatádi Ironman előtt, de hogy sikerült a hétvége?
Nagyon sok baráttal, ismerőssel találkozik az ember – mondta Kovács István, azaz Kokó, ökölvívó olimpiai bajnok, korábbi profi világbajnok. – Mivel ez volt az első versenyem a szezonban, többen mondták, már azt hitték, kihagyom az évet. Sajnáltam, hogy eddig nem tudtam indulni, és jó volt, hogy szeretettel fogadtak. A triatlonosok közössége hagyományosan összetartó, jó közéjük tartozni.
És a verseny?
Triatlonos mondás: úszva nem lehet megnyerni a versenyt, de elveszíteni nagyon is. Sajnos a felkészülésem nem volt problémamentes, és ez épp az első számon volt érezhető. A szezon ezen szakaszában már százhúsz-százötven leúszott kilométernél szoktam tartani, most úgy hatvanat teljesítettem eddig. Az úszás elég egyértelmű: ha sokat edzettél, még mindig lehet gyengén menni, de ha nem készültél eleget, garantálható, hogy bajban leszel. Meg azért eleinte kissé szűk volt a hely, ment a verekedés…
Ne vicceljen, az igazán megy önnek.
Más ez a vízben! Az a jó hosszútávúszó, akit nem zavar, ha hozzáérnek, ha kicsit visszahúzzák a lábát, mert így a többiek nem billentik ki a ritmusból. A verekedés talán menne nekem, de ha hozzám érnek, ösztönösen védekezem, szóval ezt a népsűrűséget a vízben még meg kell szoknom. Emlékszem, volt egy váltóverseny évekkel ezelőtt, a csapatunkba megnyertem Mányoki Attilát, hogy ússzon, és annyira zavarta a tömeg, hogy a többieket messze kikerülve a táv másfélszeresét teljesítve ért célba – mondjuk, úgy is elsőként. Ő is azt mondta, ha egyedül van, átússza a Balatont, mármint hosszában, de a többiek közelében, az nem ment neki igazán. Visszatérve Szombathelyre: ezerötszáz métert végül harminckét perc alatt úsztam le, ennél azért négy-öt perccel jobb időt várok magamtól.
Negyven kilométer kerékpár.
Hetvenegy perc volt a menetidőm, és itt is van viszonyítási alap: a nőket tizenöt perccel utánunk indították el, és a legjobbak a szakasz közepén értek utol. 31.7 km/óra volt az átlagsebességem, ami nem olyan rossz.
És a végén a futás.
A többiek mondták: sokszor hozzám viszonyítanak. Van, aki jobban úszik, másnak a kerékpár az erőssége, én a jobb futók közé tartozom.
Néhányan emlegették, hogy tavaly itt, tavalyelőtt ott értem utol őket, akkor most javultak vagy gyengültek. Számolgatunk közben. Legutóbb említettem, hogy Alberto Contador mutatott egy újfajta zselét. Nos, még nem szokott hozzá a gyomrom, muszáj volt futás közben kimennem a mosdóba, megkönnyebbülten folytattam, és még szerencsém is volt: amikor kijöttem, hárman álltak sorba a WC előtt, értékes másodpercek vesznek el olyankor… Végül négy harminckettes átlagot futottam, 45 perc 54 másodperc alatt teljesítettem a tíz kilométeres távot.
