Nábrádi Juditot a túrázásai kapcsán is sokan ismerik: ő az az édesanya, aki kisgyermeke, sőt, kisgyermekei társaságában teljesítette az Országos Kéktúrát. Féléves volt a nagyobbik gyermek, amikor elkezdtek túrázni, és két fél éves, mire befejezték az utat, sőt, addigra már volt egy kistestvér is. Judit a túrázás után a futás szerelmese is lett, immár több maratonit és félmaratonit teljesített. Története azok számára is érdekes lehet, akik akár kisgyermekes szülőként szeretnének a családi túrázások után családi futásokat is.
„Újévi fogalomként kezdődött a futás, aztán sokkal több lett belőle, rájöttem, mennyire idegnyugtató sport – kezdte Nábrádi Judit, aki azon a bizonyos szilveszter estén azt fogadta meg, hogy hetente két-három alkalommal eljár futni. – Legutóbb a Wizz Air Budapest Félmaratonon vettem részt, de tavaly már maratonit is futottam, az idén terepmaratonit és kicsit hosszabb, 54 kilométeres terepversenyt is teljesítettem. Az első félmaratoni úgy jött össze, hogy elindultam egy hosszabb futásra, majd 16 kilométernél úgy döntöttem, meg se állok huszonegyig. Esett az eső és piszok jól éreztem magam. Emlékszem, útközben felhívott a férjem, mert már vártak haza – mondtam, hogy van még két kilométer: azt a fáradt sóhajtást hallottam a hangjában, amit én szoktam, amikor este hívom, hogy mikor ér haza a munkából.”
Nábrádi Judit elmondta, teljesen magával ragadta a futás, amely szintén kezd családi szenvedéllyé válni – a hétvégén például a szigligeti félmaratonin voltak, a férje és ő hosszabb távot futottak, a gyerekfutamon állt rajthoz a két kicsi, akik lelkesen végigtotyogták a távot, majd boldogan vették át a befutóérmet.
„Hétvégente főleg korán reggel megyek futni. Egyszer meséltem a gyerekeknek, milyen szép volt a napfelkelte, s természetesen egyből mondták, ha nagyobbak lesznek, jönnek velem futni – folytatta Nábrádi Judit. – Nincs komolyabb célom a futással, mint ahol most tartok – jól érzem magam, ez a legfontosabb. Heti mintegy negyven kilométert futok, aminek egy részét próbálom úgy megoldani, hogy ne a gyerekektől vegyem el az időt. Ezért hétvégén általában korán reggel futok, hétköznap meg többször szoktam a munkahely és az óvoda-bölcsi között futni.
Ami a versenyeket illeti, nem foglalkozom a helyezéssel, de még csak a saját rekordom megdöntésével sem. A társaság miatt járok futni, rengeteg jó fej emberrel ismerkedtem össze.
Tőlünk nem messze van a budafoki futóklub, most már a férjem is jár edzésre, és előfordul, hogy a gyerekek is jönnek velünk – igaz, még csak bandázni a többi kicsivel. A futás pedig csodát tesz a türelemmel: mindig egy sokkal mosolygósabb anyát kapnak vissza, mint aki futás előtt elment. Ehhez persze a férjem aktív támogatása kell, aki mindig szívesen van a gyerekekkel, amikor én a futással töltődöm az erdőben vagy egy versenyen. ”
Nábrádi Judit hozzátette, amikor elmennek egy-egy hosszabb terepfutásra, és látnak egy szép helyet, kilátót, napfelkeltét, mindig megállnak nézelődni, fotózni – hiszen akkor sincs probléma, ha nem négy, hanem öt és fél óra alatt futnak le mondjuk 30 kilométert. Sokkal fontosabbak az élmények, a stresszlevezetés, a kikapcsolódás, a többiekkel való beszélgetés.
„Túrázni már régen voltunk, de a Potyautassal a Kéken oldal továbbra is működik – mondta Nábrádi Judit. – A túrázás azért nehezebb, mert most már én is dolgozom, így csak hétvégén tudunk menni, akkor viszont egy egész nap kiesik, és a családi programokra vagy éppen a futásra is kell időt szakítani. Bár nyaralni például Ausztriában voltunk, és minden nap tettünk egy-egy kisebb-nagyobb túrát a természetben.”
Nábrádi Judit hozzátette, idén még a Panoráma Trail szerepel a futócélok között, ahová az egész család utazik, s a többnapos kirándulásba éppúgy belefér majd a futás, mint a családi túrázás.
