Milyen volt élete az első ultraversenye?
Nagyszerű! – mondta a Csupasportnak Groszné Szentirmai Márta, aki az Ultra Tisza-tó 65 kilométeres távját 07:01:48-as idővel teljesítette. – Reméltem, jó élményekkel térek haza. Ezt egyfajta próbának szántam, kíváncsi voltam, mennyire tetszik az ultrák világa. A sok nehézség ellenére életem legjobb versenyélménye volt, hatalmas mosollyal jöttem el a helyszínről. Jól kezeltem fejben a nagy hősokkot is, elképesztő meleg volt, hiába edzettem a rajt előtt majdnem két hónapig a nap legmelegebb időszakában, erre lehetetlen volt teljes mértékben felkészülni. Örülök, hogy el tudtam engedni a tempót, nem görcsöltem rá, nem érdekelt az időeredményem. Igaz, rosszabb lett, mint ahogyan terveztem, de nem panaszkodom, jó belépő volt az ultrák világába.
A közösségi oldalán azt írta, hatalmas önismereti utazás volt a verseny. Mire gondolt?
Az ember a legtöbb esetben minden hosszú távú futásnál legalább egyszer holtpontra kerül, ez nálam is így volt. Először gyomorprobléma miatt tizenhat kilométernél jött elő, majd jobban lettem, ekkor a kedvem és a tempóm is jobb lett. Utána megint jött egy hullámvölgy, és akkor nagyon elhagyatottnak éreztem magam.
Volt, hogy a bringás kísérőmmel elvesztettük egymást, izgultam hol van. Igazán mély holtpontok nem voltak, mindegyiken túllendültem, és remek érzés volt, amikor kijöttem belőlük.
Minden esetben erőre kaptam, nagyon jól éreztem magam. Jó önismereti tréning volt, de tudtam, csak rövid ideig tart a hullámvölgy, s ha kijövök belőle, minden remek lesz.
Említette, hogy próbált felkészülni a melegre. Mennyire lehetett a rajt előtti hetekben „lemodellezni” a hőséget?
A nyár eleje óta a legnagyobb melegben edzettem Stokinger Zoltán edzőm tanácsai alapján, próbáltam így készülni az UTT-re. Hamar hozzászoktam, egy idő után már nem zavart a déli órákban tapasztalt hőség. Edzéseken két-három óráig még elmegy, de hét óráig ilyen időben futni… Nem lehet összehasonlítani. Sokat számított, mert ha nem tréningezem melegben, nem biztos, hogy végigmegyek a versenyen. Előtte azt mondták, akár hidegfront is érkezhet a rajtra, hát abból semmi nem lett.
Reggel negyed hétkor volt a rajt, akkor még elviselhető volt, de nyolc órától elképesztő hőség volt, az aszfalt tolta vissza hőt, úgy éreztem magam, mintha szaunában lennék, vagy mintha tábortűz mellett álltam volna.
Elégedett a teljesítményével?
Teljes mértékben. Ha nem lett volna kánikula, jobb időt érek el, de így is boldog vagyok. Ami az időeredményt illeti, nem volt kimondott vágyam a rajt előtt. Egyedül a pulzust figyeltem, s csak a célban láttam, milyen tempót mentem.
Úgy hallottam, sokat köszönhet kerékpáros kísérőjének.
Szathmáry Melinda kiváló segítő volt. Sokaktól hallottam, hogy kritikus lehet, ha valakinek nem válik be a kísérője. Nekem szerencsém volt, a legjobb barátnőm, ismerjük egymást, ráadásul ő is sportol, így átérezte a helyzetemet. Sokat köszönhetek neki, a siker fele őt illeti, mindig tudta, mire van szükségem. Nem bírtam szilárdat enni, nem volt jó a gyomrom, s egyszer csak egy jégkrémmel lepett meg. Akkora boldogságot éreztem abban a pillanatban, hogy majdnem elsírtam magam. Új erőre kaptam az örömtől.
A meleg mellett volt még valami, ami nagy kihívást jelentett?
A bögölyök. Nagyon félek a rovaroktól, és rengeteg volt belőlük. Nagy nehézséget okoztak, mert rendesen összecsipkedtek. Mindenhová bejutottak, a sapkám alá, a ruhám alá… Tele voltam csípésekkel a verseny után.
A következő célja?
Az biztos, hogy a jövő évi UTT hatvanöt kilométeres távján is ott leszek, ám most a terep irányába fordulok. A Budai Trailen részt veszek, majd az októberi Ultrabalaton Trailt csapatban teljesítem. Külön kértem, hogy negyvenöt kilométert egyben futhassak, így meglesz az első terepmaratonim is. Jövő tavasszal egy hatórás versenyt szeretnék beiktatni, valamint az ötvennégy kilométeres Szentendre Trailen is ott szeretnék lenni. Vannak céljaim, nagy motivációval várom a rám váró feladatokat.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
