Mikor érkezik haza?
Az eredeti terv szerint június harmadikán, mert arra a napra érvényes a repülőjegyem, amelyet még otthon foglaltunk le – kezdte a Csupasportnak Katmanduból, Nepál fővárosából Suhajda Szilárd, aki megmászta a 8516 méter magas Lhocét, amelynek csúcsán május közepéig egyetlen magyarként Erőss Zsolt és Gál László járt, még 2011-ben. – Ugyanakkor dolgozunk rajta, hogy esetleg hamarabb is utazhassak, mert a tervezettnél lényegesen gyorsabban befejeződött az expedíció.
Valóban, mintha minden kedvezően alakult volna.
Azért nem teljesen, de ha kizárólag a csúcsmászást vesszük figyelembe, akkor szerencsém volt az időjárási ablakkal, mert lényegében a két akklimatizációs kör után elsőre sikerült feljutnom a csúcsra.
És ha nem csak a csúcsmászást vesszük figyelembe?
Akkor lényegében „csak” a magashegyi mászásoknál előforduló problémákat kellett leküzdeni. Az időjárás-előrejelzésnél lényegesen erősebben fújt a szél hétezer méter felett, ezért a négyes táborból összesen tizenöt óráig tartott a csúcsmászás. Napközben elviselhetetlen volt a meleg, ezért amikor csak lehetett, inkább éjszaka mozogtam.
Három évvel korábban is olyan eredményt ért el, amelyre a magyar hegymászó-társadalom felkapta a fejét. Első magyarként megmászta a K2-t, és a Lhoce csúcsán is csak két honfitársunk állt eddig.
A két hegyet és a két csúcsmászást felesleges, sőt lehetetlen összehasonlítani, és nemcsak azért, mert teljesen más a két csúcs és más az odavezető útvonal. A Lhocén fizikailag jó formában éreztem magam, viszont ijesztő volt az erőteljes álmosságérzetem. Extrém magasságban ez talán nem is meglepő, de nem először jártam nyolcezer méter felett, szóval van tapasztalatom.
Szintén nehézséget jelentett, hogy amikor felértem a négyes táborba, négy óra terepmunkába telt felállítani a sátram. Hétezer-kilencszáz méteren lassan haladtam a jégcsákánnyal, hogy egy kis vízszintes felületet kialakítsak, ezért csak három és fél órám maradt a csúcsmászás előtt.
Alvással töltötte?
Dehogy. Ekkora magasságban a hétköznapi teendőink lényegesen több időt vesznek igénybe, mint például a hó megolvasztása, hogy folyadékot vihessek magammal, vagy az evés és az öltözködés. Ezekkel a munkákkal el is telt a három és fél óra. Mint mondtam, a csúcsmászás napján ideális volt az időjárás, napnyugtára vissza is értem a négyes táborba, majd néhány óra pihenés és összerámolás után éjjel már ereszkedtem is tovább hatezer-négyszáz méterig, a kettes táborba. Nem akartam ugyanis hét-nyolcezer méteren tölteni az éjszakát, és így a hőséget is elkerültem.
Hogyan tovább?
Terveim szerint folytatódik a Big Five-kihívás. A pihenésen már túl vagyok, Katmanduban semmi mással nem kell foglalkoznom, csak a pihenéssel, szóval már sok is. A hazaérkezésem után szeretnék feltöltődni a családommal, aztán el is kezdem a felkészülést, mert kétezertizenhét után jövőre ismét megpróbálkoznék a Mount Everesttel.
Kettő már teljesítve az ötből
A Magyar Lhoce Expedíció 2022 egy hosszú távú Himalája-projekt része volt, Suhajda Szilárd ugyanis az úgynevezett Big Five-kihívás teljesítését tűzte ki célul, amely során – első magyar állampolgárként – földünk öt legmagasabb hegycsúcsát (Mount Everest – 8848 méter, K2 – 8611 méter, Kancsendzönga – 8586 méter, Lhoce – 8516 méter, Makalu – 8463 méter) szeretné elérni. Az ötből kettőt már teljesített.
A Lhoce csúcsán
Suhajda Szilárd nyolcezres expedíciói, kizárólag pótlólagos oxigén használata nélkül
2014 – Broad Peak, Himalája, 8051 méter, sikeres
2015 – K2, Karakorum, 8611 méter, sikertelen, 7400 méterig jutott
2016 – K2, Karakorum, 8611 méter, sikertelen, 7000 méterig jutott
2017 – Mount Everest, Himalája, 8848 méter, sikertelen, 7950 méterig jutott
2018 – Gasherbrum I, Karakorum, 8080 méter, sikertelen, 7000 méterig jutott
2019 – K2, Karakorum, 8611 méter, sikeres
2021 – Dhaulagiri, Himalája, 8167 méter, sikertelen, 7526 méterig jutott
2022 – Lhoce, Himalája, 8516 méter, sikeres
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
