Lássuk is a kerékpáros-kisokost, hiszen nem mindenki tudja, mi micsoda.
Országúti: A kerékpározás csúcskategóriája, léteznek egynapos, többnapos és időfutamversenyek. A Tour de France az egyik legnézettebb sportesemény a kategóriában, ez a három legendás körverseny egyike a Giro d’Italia és a Vuelta a Espana mellett. A legnagyobb presztízsű egynapos versenyek, vagyis monumentumok a Milan–San Remo, a Flandriai kör, a Paris–Roubaix, Liege–Bastogne–Liege (ez a tavaszi ardenneki klasszikusoknak is része) és a Lombardiai kör.
Cyclo-cross: Ez a terepkerékpározás művészete: egy néhány kilométeres, rövid emelkedőkkel és épített akadályokkal tarkított körpályán kell tekerniük művelőinek egy országútihoz hasonló bringával, de nagyobb sártűrésű fékekkel és szélesebb terepgumikkal. Jellemzően téli szakág a sár és a hó nyújtotta technikai kihívások miatt, legnagyobb hagyománya Belgiumban van.
Pályakerékpározás (track): A látvány és a sebesség szerelmeseinek: beltéri vagy kültéri stadionban, ellipszis alakú, fa vagy cementborítású pályán hajtják a gépet a delikvensek, fix hajtású, fék nélküli bringákon.
XCO: Ez az olimpiai hegyikerékpár-szakág (régen: cross-country), ez is körpályás. Az utóbbi években egyre nehezebb és egyre látványosabb, lassan a tekerhetőség határát súroló épített elemekkel operál.
XCM: Ez a mountainbike-maratoni. A versenyeket nagy indulói létszám jellemzi, ez a legnépesebb „hobbista” versenyszám. Az XCO-versenyekhez képest hosszabb pályákkal találkozhatunk, a körpályák is minimum 30 kilométeresek. Léteznek többnapos és igazi monstrumtávokkal nehezített egynapos versenyek is (lásd a Salzkammergut Trophy-t, amelyről itt írtunk bővebben).
Downhill: Természetes terepen, de helyenként épített pályán zajlik, óriási technikai tudást és hidegvért igényel. A cél: leggyorsabban leszáguldani a nyaktörő lejtőkön.
4X: Vagyis four-cross, amelyben négy induló száguld lefelé a mesterségesen kialakított rövid, ugratókkal, kanyarokkal megtűzdelt pályán. Kieséses versenyszám, a BMX-ből „jött” át.
Enduro: A downhillhez hasonló szakág, amelyben csak a „lefelék” idejét mérik. Emelkedők is vannak ugyan, de mivel ezekkel a bringákkal körülményesebb mászni, nem ezen van a hangsúly. A méltán híres cseh MTB Trilogy versenyen az XCM- és az enduroszakágat kombinálják.
Dirt: A dirt képviselői azok az extrém figurák, akik épített ugratókon levegőben végrehajtott trükköket, akrobatikus mutatványokat produkálnak hegyikerékpárral.
Freeride: A downhill és a dirt kombinációja: az egészen elvetemültek szinte lehetetlen lejtőket hódítanak meg (vagy repülnek át rajtuk) úgy, hogy közben trükköket is mutatnak a közönségnek. Kiemelkedő eseménye az amerikai Red Bull Rampage.
BMX: Ez a híres Bicycle Motocross, amelynek több alszakága is van, például flat, cross, dirt. Érdekessége, hogy a nyári olimpiák állandó száma.
Terem: A teremkerékpározásnak létezik egy akrobatikusabb verziója, amely tulajdonképpen bicajos gimnasztikát jelent, és népszerű a kerékpárral passzolgatós labdajáték is, vagyis a bringás teremfoci.
Triál: Ügyességi szakág, amelyben épített elemeken kell egyensúlyozni, ugratni vagy „egyszerűen csak” áthaladni, lábletétel nélkül.
Ha már szakágakról beszélünk, érdemes megemlíteni a „városi” szakágat is, hiszen a bringafutároknak például létezik saját bajnokságuk, amelyben többek között a bringakezelés vagy éppen a gyorsaság számít.
