Négyszeres világbajnok, kétszeres Európa-bajnok, sokszoros német bajnok és világkupa-győzelme is számtalan akad. Ez Nina Reichenbach eredménysora, aki félelmetes magabiztossággal nyeri évről évre a versenyeket.
Páratlanul sikeres karriert tudhat maga mögött, de még mindig nagyon fiatal. Hogyan kezdődött a történet?
Előbb ültem bringán, mint hogy járni tudtam volna. Dehogyis, csak viccelek! De már ovisként folyton tekertem, volt egy játszótér a házunk közelében, oda jártam ki bringázni, lépcsőkön le-föl és hasonlók. Triálozni kétezerhétben, nyolcéves koromban kezdtem.
Egy osztálytársam mutatta meg a klubot. Az első perctől kezdve imádtam.
Nagyon kevés a női triálos, miért pont ezt a szakágat választotta?
Az én esetem speciális, hiszen már gyerekként is imádtam bringázni, szóval ez volt a legcélszerűbb és legjobb választás. Az évek során pedig még inkább megszerettem.
Akad, aki azt a lelkiállapotot kedveli, amibe a triálozás során kerül, mások azt, hogy szinte eggyé válnak a bringával. Ön mit szeret benne?
Nagyon sok mindent! De leginkább azt, hogy a triál soha nem unalmas, minden alkalom más és más. Még ugyanazt a pályát is különböző úton-módon, más-más technikával lehet teljesíteni. Szeretem, hogy minden versenyzőnek eltérő a stílusa, másként teljesítik az akadályokat. Ez a szemlélet a hétköznapi életben is nagy segítség.
Az eredményei alapján nagyon jól viseli a versenyekkel járó nyomást. Mi fogta meg igazán a versenyzésben?
Azt, hogy egyenlő a küzdelem. A nézők számára úgy tűnhet, hogy egymás ellen versenyzünk, pedig az igazság az, hogy az akadályok ellen megyünk. Pont ezért nagyon fair az egész.
Olyan, mintha egy nagy család tagjai találkoznának versenyről versenyre.
A sikerei miatt nagyszerű példakép a jövő triálos nemzedéke előtt. Lát esélyt arra, hogy több lány is követi a példáját?
Nagyon szeretném, ha nőne lányok száma a szakágban. Ha visszatekintek a kezdetekre és arra, ahol most tartunk, már az is jelentős fejlődés, hogy van potenciál a női triálban. Hat éve, az első világkupámon még csak nyolcan voltunk a mezőnyben és csak döntőt rendeztek, tavaly viszont már elődöntő és döntő is volt a húsz versenyzőnek. Remélem, folytatódik ez a tendencia.
Hol szeret versenyezni, edzeni a legszívesebben?
Igazából bármilyen arra alkalmas terepen, de az örök kedven a JoFr Akadémia Oberderdingen mellett. Kültéri és beltéri edzéslehetőségek mellett még konditerem is van, így itt teljes körűen tudunk készülni.
A sok győzelme közül melyik versenyre emlékszik a legszívesebben?
A berlini világkupafutamra 2018-ból. Fantasztikus verseny volt, nagyon izgalmas helyszínen: egy régi repülőtéren. Abban az évben az ötödik világkupa-győzelmemet arattam ott.
Magyarországon a női triál meg nem elterjedt. Mit gondol, segítene, ha a világ elitjébe tartozó versenyzők jönnének és tartanának bemutatót?
Talán segítene, bár úgy gondolom, a versenyző motivációja sokkal erősebb. Én nagyon szívesen tartanék ilyen bemutatókat Németországban vagy bárhol, ahová hívnak.
Nehéz év áll a triál szakág mögött is, kevés versenyt tartottak meg idén. Hogyan élte meg a karanténidőszakot, tudott edzeni?
Szerencsés helyzetben vagyok, mert szinte végig tudtam edzeni a JoFr Akadémián, még ha az edzőtermet nem is használhattam. Helyette otthon improvizáltam, és próbáltam azokat a gyakorlatokat megcsinálni, amelyeket az teremben csináltam volna. A mostani lezárás alatt az a megtiszteltetés ért a szponzoromon keresztül, hogy használhatom a helyi uszodát.
Elárulja, mit tervez jövőre?
Semmi különöset. Folytatni az edzéseket, hogy készen álljak a következő versenyekre, remélhetőleg minél több lesz belőlük.
Nyitókép: Nina Reichenbach Facebook
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
