Az olimpiai aranyérem még hiányzik

A tokiói olimpia közeledtével cikksorozatot indítottunk, amelyben megismerkedhetünk a hazai és nemzetközi kerékpársport egy-egy kiemelkedő alakjával, aki aranyérem-esélyesként utazik az ötkarikás játékokra. A sorozat első részeiben a szabad stílusú BMX park és a BMX cross legismertebb képviselőit mutattuk be, majd a férfi hegyikerékpárosok cross country szakágának két férfi versenyzőjével, az olimpiai címvédő svájci Nino Schurterrel és a több szakágban is tehetséges holland Mathieu van der Poellal ismerkedhettünk meg. A folytatásban az olimpiai bajnokesélyes francia női hegyibringásról, Loana Lecomte-ról írtunk, most pedig honfitársáról, az olimpiai cross country szakág háromszoros világbajnokáról, Pauline Ferrand-Prévot-ról lesz szó.

 

 

Már a létező összes címet begyűjtötte a francia kerékpársport utánozhatatlan alakja, Pauline Ferrand-Prévot: hegyikerékpárban négy felnőtt-világbajnoki és egy Európa-bajnoki címet tudhat magáénak (2020-ban duplázott, vagyis mindkét világeseményt megnyerte), terepkerékpárban egy elit-vb-címmel büszkélkedhet, s az országúti szakágban is nyert világbajnokságot.

A kerékpársport történetében mindmáig az egyetlen versenyző, aki egy szezonban (2014–2015) három szakágban, hegyikerékpárban, terepkerékpárban és országútiban is az élen végzett.

Persze volt kitől tanulnia, Ferrand-Prévot partnere a kétszeres olimpiai bajnok montis, Julien Absalon.

„Nagyon sokat segít a tapasztalataival – ismerte el a francia hölgy. – Mindkét olimpiai győzelmét a bátyámmal együtt néztük a tévében, és ez ösztökélt, hogy ugyanazt az utat járjam be. Bár van saját edzőm, Julien gyakran csatlakozik hozzám a tréningeken, és ez nagyon sokat jelent nekem.”

A tokiói olimpia közeledtével egyetlen kérdés foglalkoztatja a szakembereket, mégpedig, hogy milyen éremmel a nyakában tér haza az ötkarikás játékokról.

„Az olimpiai arany még hiányzik az éremgyűjteményemből – nyilatkozta nemrég a Eurosportnak. – Ez a legértékesebb medália, amelyet egy sportoló megnyerhet, de mindössze négyévente rendeznek olimpiát. Különös élmény az ötkarikás győzelem, ezért én is át akarom élni.”

Azt nem állíthatjuk, hogy a 29 éves sportolónak a tokiói játékokon lesz utoljára lehetősége a cím megszerzésére, de mindenféleképpen össze kell kapnia magát, mert többen is ott vannak a sarkában, ráadásul eddigi olimpiai szereplése nem éppen meggyőző. A 2012-es londoni játékokon ugyanis az akkor mindössze 20 éves hölgy országúti és a hegyikerékpárban is szerencsét próbált. Előbbiben nyolcadikként, utóbbiban huszonhatodikként gurult át a célvonalon. Négy évvel később azonban Rióban, kezdődő érrendszeri megbetegedése miatt – szívszorító jelenetek közepette – kénytelen volt feladni a versenyt, és országúton is csak 24. lett.

Pedig egy évvel korábban, 2015-ben senki sem gondolta volna, hogy hegyikerékpárban helyezés nélkül fejezi be a riói játékokat. Az akkor 23 éves bringás ugyanis egyszerre három szakágban volt világbajnok, és úgy tűnt, hogy 2016-ban megszerzi az olimpiai bajnoki címet is. Csakhogy egyre erősebb fájdalmak gyötörték, amelyek miatt nem tudott tartósan nagy erőt kifejteni a lábával. Hosszas szenvedés után végül úgy döntött, kés alá fekszik, hogy minél hamarabb meggyógyuljon. Kétezertizennyolcban azért még fájós lábbal is összehozott egy-egy világkupa-bronzérmet hegyi- és terepkerékpárban, de a kínok annyira eluralkodtak rajta, hogy nem kerülhette el a műtétet.

 

 

„A kétezertizenötös év kicsit betett neki – mondja Cser Gábor korábbi szakágvezető. – Egyértelmű, hogy túlhajtotta magát, ráadásul túl sokat akart. A viszonylag korán jött sikersorozat mentálisan is megviselte, de olimpiai és világbajnok párja, Julien Absalon rendkívül sokat segített neki az elmúlt három évben. Elképesztő, hogy amióta megműtötték, valósággal szárnyal, ami jól bizonyítja, hogy egyedülálló tehetség.”

A lábadozás jegyében 2019 első felét a lelátón töltötte, de utána valóban elképesztően gyorsan – és ami ennél is fontosabb – sikeresen tért vissza a nyeregbe. Megnyerte a hegyikerékpáros világkupa-sorozat Val di Sole-i állomását, első lett a Kanadában rendezett XCO-világbajnokságon (ez az olimpiai versenyszám, az olimpiai krossz) és a dél-afrikai XCO maratoni-vb-n is. Fittyet hányva a koronavírus-járvány okozta nehézségekre, 2020-ban győzött a Nové Mestóban rendezett világkupán, majd – a női szakág történetében először – sikerült megvédenie vb-címét Leogangban. Novemberben nyert Európa-bajnoki címével pedig feltette a koronát tavalyi teljesítményére.

Pauline Ferrand-Prévot győzelme a 2020-as leogangi XCO-világbajnokságon

 

„Mivel csak olimpiai bajnokságot nem nyert még, rendkívül motivált lesz Tokióban, ezért nálam ő az első számú esélyes – latolgatja az esélyeket Cser Gábor. – Mellette szól még, hogy a terepszakágban is tapasztalt kerekes, márpedig a tokiói pálya kicsit olyan, mint amilyenen a terepesek versenyeznek. Nagyon érdekes és izgalmas versenynek nézünk elébe, hiszen rajthoz áll az olimpiai címvédő Jenny Rissveds is. Bár a riói olimpia után nehezen viselte a győzelem terhét, összeszedte magát és tavaly már világkupát is nyert.”

Ferrand-Prévot akkor sem esik kétségbe, ha netán mégsem sikerülne nyernie Tokióban.

„Bármi is történik, a párizsi olimpiát is megcélzom – mondja. – Még jó, hogy mi rendezzük a kétezerhuszonnégyes nyári játékokat, és ekkor még viszonylag jó korban leszek. Még nem döntöttem el, mikor hagyom abba a versenyszerű sportolást, igazából fogalmam sincsen. Szeretnék családot is alapítani, de hogy mikor, az a jövő zenéje.”

Címlapfotó: AFP

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!