Blanka az utolsó körben is képes gyorsulni

Mint megírtuk, három magyar bringás képviselte a hazai színeket a Tokióban zajló XXXII. nyári olimpiai játékokon. Valter Attila az országúti kerékpárosok mezőnyversenyében, Parti András és Vas Kata Blanka a hegyikerékpárosok XCO (terep) viadalán állt rajthoz. A rövid mérleg: Vas Kata Blanka a sporttörténelmi negyedik helyen zárt, a negyedik olimpiáján szereplő Parti András 32. lett, míg az idei Giro d’Italián három napig a rózsaszín trikót viselő Valter Attila egy rendezői hiba miatt hivatalosan nem fejezte be a versenyt.

Izgatottan és reménykedve vártuk kedd reggel 8 órakor a hegyikerékpárosok női terepversenyét, hiszen rajthoz állt a magyar bringasport nagy reménysége, az élete első olimpiáján induló, mindössze 19 esztendős Vas Kata Blanka is. Többek között azért vártuk kíváncsian ezt a versenyt, mert férfi bringásaink – Valter Attila országúti kerékpárban, Parti András hegyikerékpárban – tisztesen helytálltak ugyan, ám nem nyílt esélyük pontszerző hely elérésére.

 

 

Nem így Vas Kata Blankának, aki már több szakágban is – terepkerékpár, hegyikerékpár és országúti kerékpár – bizonyította tehetségét. Élete első olimpiáján mutathatta meg a kétkedőknek, hogy nemcsak korosztályos világbajnokságon érhet el kiemelkedő eredményt, hanem a felnőttek mezőnyében, az ötkarikás játékokon is.

A tavalyi U23-as világbajnokságon ezüstérmes Vas elképesztő önbizalommal állt rajthoz a Tokiótól nem messze fekvő Izuban kialakított, neki kifejezetten kedvező, technikás pályán. Már a futam elején igazolta a hozzá fűzött reményeket, hiszen remekül kapta el a rajtot, és az első időmérőponton a tizedik helyen haladt át. Sőt kisvártatva feljött a harmadik pozícióba, majd egy kisebb megingás következtében visszaesett a tizedik hely környékére. Egy ponton le is kellett szállnia a kerékpárról, ám ez nem zökkentette ki, a rövid megingást követően szép lassan megelőzte az előtte haladókat, végül negyedikként gurult át a célvonalon.

„Másokkal ellentétben Blanka az utolsó körökben is tud még gyorsulni – magyarázta Cser Gábor, az Eurosport sporttelevíziós csatorna szakkommentátora, a magyar hegyikerékpáros-válogatott korábbi szövetségi kapitánya – Sohasem fordul elő, hogy utolérik, inkább ő előz meg másokat. Általában az utolsó köre a leggyorsabb, ezért is bíztam benne, hogy a tizedik helynél jóval előrébb végez. Az eső miatt csúszós pálya is segítette, de nem hittem volna, hogy végül feljön a negyedik helyre.”

Cser Gábor szerint a verseny második felében tűnt először reálisnak, hogy a magyar kerekes akár a legjobb öt között is végezhet.

Hozzátette, Vas a kitűnő hajrát elképesztő állóképességének és mentális erejének köszönheti. Látva kitűnő eredményét, újfent felvetődik a kérdés: vajon a jövőben melyik szakágba – hegyikerékpár, terepkerékpár, országúti – érdemes több energiát fektetnie?

 

 

„Nagyon nehéz kérdés, annyi biztos, hogy rendkívül nehéz mindhármat ilyen szinten űzni – vélekedett a szakember. – Új klubjában, az SD Worxban az országúti mellett a terepkerékpárban is versenyezni fog, és remek szakember segíti majd a fejlődését. Hiba lenne ugyanakkor hanyagolnia a hegyikerékpárt, hiszen ennél már csak jobb eredményeket érhet el.

Blanka nagyon szeret montizni, szerintem ő sem akarja elengedni. Országúton még nem nagyon versenyzett a profik között, de – főként gyorsasága miatt – ott is sokra van hivatva.

Több példát is láttunk már rá, hogy egy bringás egyszerre több szakágban is sikeres, miért ne lehetne így az ő esetében is? Nyugodtan kijelenthetjük, Blanka útja innen már csak felfelé vezet.”

A férfi hegyikerékpárosok 38 tagú mezőnyében állt rajthoz a negyedik (!) olimpiáján induló Parti András is, aki végül a 32. helyen végzett. A remek hegyikerékpáros vélhetően visszavonul a versenyzéstől, bár ezt még nem erősítette meg.

„Örvendetes, hogy nem körözték le, és célba ért – mondta Cser Gábor. – Ezzel teljesítette az elvárásokat, így büszke lehet magára. Ez az olimpia jutalomjáték volt neki.”

A közvetítésből jól láthattuk, hogy rendkívül technikás és nehéz volt a meredek emelkedőkkel tarkított pálya, amelyen az eső és a sár helyett óriási por fogadta a résztvevőket. Ami a végeredményt illeti, egy kivételtől eltekintve nem történt meglepetés, a brit Thomas Pidcock szerezte meg az aranyérmet.

„Az olimpiai aranyérem egyik várományosa, a holland Mathieu van der Poel nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket – hangsúlyozta Cser Gábor. – Bár az olimpia előtt remekelt a Tour de France-on, hegyikerékpárban ezúttal csődöt mondott, és nem tudta befejezni a küzdelmeket. Leginkább azért, mert Tokió előtt nem indult egyetlen montis versenyen sem. Vele ellentétben a győztes Thomas Pidcock az olimpia előtt elindult egy világkupa-viadalon, amely kiváló alkalom volt a felkészülésre. Újfent bebizonyosodott, hogy csak az lehet sikeres az ötkarikás játékokon, aki közvetlenül előtte megméreti magát.”

Kíváncsian vártuk szombaton a férfiak országúti mezőnyversenyét is, amelyen az élete első olimpiáján szereplő Valter Attiláért izgulhattunk. Bár a 2020-as Tour de Hongrie győztese – aki az idei Giro d’Italián már ízelítőt adott tudásából, hiszen három napig viselte a rózsaszín trikót – nem a pontszerző hely elérése reményében érkezett Tokióba, bizakodtunk, hátha szerez egy kis meglepetést.

Jóllehet a hazai országúti szakág jelenleg legeredményesebb kerekese hivatalosan nem ért célba, többedmagával mégis áttekert a célvonalon.

„Attila az utolsó előtti emelkedőn egy nagyobb támadás után leszakadt a mezőnytől, majd – mint sokan mások – átváltott saját tempójára. Amikor felért az utolsó hegytetőre a vele egy bolyban tekerőkkel, valamiért egyiküket sem engedték tovább – magyarázta Cser Gábor. – Nyugodtan kijelenthetjük, hibáztak a rendezők, ezért nem fejezhették be a versenyt. Ennek ellenére Attila áttekert a célvonalon. A szervezők sajnos a nők országúti viadalán sem álltak a helyzet magaslatán, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a futamon nem volt táblás motoros.”

 

 

Hogy mi is történt pontosan? Amikor a rendezők megállították a magyar kerékpárost és néhány versenytársát, a futam még javában tartott, és még az elsők sem értek célba. Tizenhárom perc várakozást követően az ott dekkoló kerekesek értetlenül fogadták a hírt, hogy nekik véget ért a verseny. Ennek ellenére újra nyeregbe ültek, és az olimpia szelleméhez méltóan letekerték a távot, a seprűskocsi után végül célba értek. Nagy kár, hogy Attila nem tudta befejezni a viadalt, mert a DNF (nem fejezte be a versenyt – a szerk.) sajnos nem fog jól mutatni statisztikájában.

„Egyébként nem ment jól Attilának, és ezt ő is elismerte – folytatta az értékelést Cser Gábor. – Az olimpia előtt mindenféleképpen részt kellett volna vennie legalább egy versenyen. Ha az első húsz helyezettet nézzük, egy bringás, az olasz Alberto Bettiol kivételével mindenki a Tour de France-szal melegített az ötkarikás játékokra. Nemcsak olimpiát, hanem bármilyen versenyt csak úgy lehet megnyerni, ha előtte megméreti magát az ember. Azért ne keseredjünk el, mert az olimpia teljesen más, ez egy egynapos verseny, amelyen mindenkit érhet meglepetés.”

A szakember szerint a magyar kerekes sokat tanulhat az olimpiai szerepléséből, elsősorban a helyezkedésén kell javítania, azaz nem szabad ilyen sokáig a mezőny hátsó részében tekernie.

 

 

​CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!