Címvédésre készül Tokióban Connor Fields

A tokiói olimpia közeledtével cikksorozatot indítottunk, amelyben megismerkedhetünk a hazai és nemzetközi kerékpársport egy-egy kiemelkedő alakjával, aki aranyérem-esélyesként utazik az ötkarikás játékokra. A sorozat első fejezetében a szabad stílusú BMX park megszállott zsenijéről, az ausztrál Logan Martinról írtunk, majd az amerikai Hannah Robertsről, aki szintén e szakág jeles képviselője. A sorozat legújabb részében a BMX crossban versenyző amerikai Connor Fieldsszel ismerkedhetünk meg.

A 2016-os Rio de Janeiró-i nyári olimpiai játékokon a férfi BMX crossban (terep) olimpiai bajnoki címet szerző egyesült államokbeli Connor Fieldsnek alaposan fel kell kötnie a gatyáját, ha meg akarja védeni címét Tokióban. Többen is le akarják taszítani a trónról, közöttük a holland Niek Kimmann és Twan van Gendt, a francia Joris Daudet vagy kolumbiai Carlos Ramírez.

 

 

Van miért izgulnia az amerikaiak 28 éves kiválóságának, akinek hajszálon múlott a sikere a riói döntőben. Persze egy BMX-finálé már csak ilyen: alig több mint fél perc alatt dől el az elsőség, és nyolc, jóformán egyforma képességű bringás teker, mint az őrült.

„Rendkívül agresszív bringás, keményen pumpál, és rángatja a kerékpárt, amikor ugrat, ezzel ellentétben legnagyobb kihívója, a francia Joris Daudet, aki az Egyesült Államokban él és versenyez, sokkal kifinomultabb versenyző – figyelmeztet Vincze Gergely, a honi szövetség szakágvezetője. – A holland Kimmann is elképesztően erős, már a második olimpiájára készül, és vélhetően ezúttal nem izgulja el a versenyt. Számolnunk kell a franciákkal, a britekkel és az ausztrálokkal is. Sokat nyom majd a latban, hogy ki milyen formában érkezik az olimpiára, és az sem mindegy, ki mellé áll a szerencse. Ne felejtsük, Joris Daudet kétezertizenegyben szinte mindent megnyert, amit csak lehetett, egy évvel később az olimpián azonban a középdöntőben óriásit bukott, és kiesett.”

Fields már hétéves korában BMX-versenyen indult, miután édesanyja egy a Los Angeles-i otthonuktól nem messze eső bringaboltban kifüggesztett hirdetésre lett figyelmes, amelyben a helyi klub gyerekeket toborzott. Szülei heti négy alkalommal vitték edzésre, és annyira lelkesek voltak, hogy ha kellett, öt órát is vezettek, hogy gyerekük elindulhasson egy-egy versenyen.

„A kezdetektől fogva nagyon tudatosan készültem hivatásos karrieremre – emlékszik vissza az amerikai kerékpársort olimpiai történetének első BMX cross bajnoka. – Gyerekkoromban listát vezettem, kik a jó fej versenytársaim, és kik nem. Egyszerűen tudni akartam, hogyan viszonyuljak hozzájuk, ha majd sportpályafutásom során találkozom velük. Csodáltam a menő profikat, akikkel számos közös kép készült. Még ma is melegség önti el a szívemet, amikor ezeket a fotókat nézegetem. Felnőtt profi versenyzőként hozzám is odajönnek a gyerekek egy-egy kép kedvéért, és ilyenkor mindig eszembe jut gyermekkori önmagam.”

Fieldsnek hétéves kora óta remek edzői és mentorai voltak, igazi példaképek a BMX-pályán és azon kívül is. Ennek köszönhetően hamar megismerte a sikert, számos versenyt nyert meg, ám az igazi áttörés sokáig nem következett be. Fields ugyanis jóval alacsonyabb és gyengébb volt a korcsoportjában versenyző legtöbb gyereknél. Tizenhat éves korában azonban nyúlni kezdett, és első jelentős sikerét is ekkor aratta: 2008-ban megnyerte korosztálya nemzeti bajnokságát.

„Ha egyszer átszakítod a gátat, nincs visszaút. Ez így történt velem is, minél több versenyt nyertem meg, annál többre és magasabbra vágytam. Sohasem felejtem el, amikor évek óta először sikerült ősi riválisom fölé kerekednem a nemzeti bajnokságban. Érdemeimből mit sem von le, hogy ellenfelem defekt miatt kölcsönkerékpárral indult a döntőben.”

Kétezernyolc és kétezertizenkettő között, azaz az olimpiai ciklusban lassan beért egy tinédzserkorú generáció az Egyesült Államokban. Tagjai – Fieldszel és Nicholas Longgal a soraiban – ott kopogtattak az amerikai felnőttválogatott kapuján, elképesztően ki voltak éhezve a sikerre, és – miközben megadták a kellő tiszteletet az idősebbeknek – mindenáron győzni akartak.

Fields 2010-ben a harmadik helyen végzett a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség (UCI) világkupa-sorozatán, s bár 2011-ben nem alkotott maradandót, az olimpia évében időfutam-világbajnoki címet ünnepelhetett, így melegítve a nyári játékokra.

A Team USA keretéből kimaradt a pekingi játékokon ezüstérmes Mike Day és a bronzérmes Donny Robinson, helyettük a fiatalok, Connor Fields, Nicholas Long és David Herman utazott Londonba. A formaidőzítés azonban egyiküknek sem sikerült. A háromtagú amerikai csapatból csupán Fields verekedte be magát a nyolcas döntőbe, amelyben hetedik lett. Az élete első olimpiáján szereplő fiatalember teljesítményéről így is elismerően szóltak, s csak kevesen tudták, hogy a döntőben a mellette rajtoló versenyző többször is nekiment a bringájának, így az amerikai sérült kerékpárral volt kénytelen befejezni a versenyt.

„Ez volt az első olimpiám, ráadásul csupán tizenkilenc éves vagyok, így nehéz lenne bármit is mondanom az elvárásokkal kapcsolatban. Mindent egybe véve, végül is csak versenyről van szó, de a körítés teljesen más, és ettől lesz igazán nehéz a helytállás. Legközelebb tapasztalatokkal felvértezve megyek az olimpiára, s már tudom, hogy mit kell tennem.”

Világkupa-ezüstéremmel búcsúzott a 2012-es olimpiai évtől, majd 2013-ban újra rálépett a pedálra: időfutam-világbajnok, ráadásul megnyerte a világkupát is. Bár sérülése miatt a riói játékok előtt csupán 2015-ben alkotott maradandót (időfutam-világbajnoki bronzérmet nyert), Brazíliában történelmi tettet hajtott végre: ő nyerte meg az amerikai BMX-sport első olimpiai aranyérmét.

 

 

„A verseny hajrájában, amikor elhagytam az utolsó kanyart, és rákanyarodtam a célegyenesre, már tudtam, megnyerem az olimpiát. Csak azt hajtogattam magamban: »Gyerünk, érj már célba, érj már célba!« Ahogyan áthaladtam a célvonalon, leugrottam a kerékpárról, és rohantam ünnepelni. Hazudnék, ha azt állítanám, minden csupa jó és szép volt az olimpia előtt. Azt mondják, a sok csapás erősebbé tesz, feltéve, hogy az ember is így akarja.”

A 2017-es világbajnokságon a hetedik, a világkupa-sorozaton a második helyen végzett. A 2018-as vb-n csak az első körön jutott túl, 2019-ben pedig a legjobb 16 között vérzett el. Ugyanebben az évben kihagyta a világkupa első négy állomását, így nem ért el említésre méltó eredményt a sorozatban. Nem meglepő tehát, hogy sokan úgy vélik, Fields nem a legjobb előjelekkel utazik Tokióba.

„Sok múlik majd a formaidőzítésen – latolgatta az esélyeket Vincze Gergely. – A londoni olimpia előtt egy évvel nem ment jól neki, de a játékok évében világbajnokságot nyert, mégsem csúcsformában utazott az olimpiára. Az idei amerikai bajnokságban eddig nem szerepelt túl meggyőzően, úgyhogy meglátjuk, mi lesz. Mivel a BMX-versenyek mindig rendkívül szorosak, nem lenne szerencsés egyetlen esélyesről beszélnünk. Az sem elhanyagolható tényező, ki hogyan bírja majd a rá nehezedő nyomást.”

A BMX cross szakág olimpiai kvalifikációjának részletes, angol nyelvű leírását itt találják. A nők és férfiak előfutamait 2021. július 29-én, csütörtökön, a középdöntőket és a döntőt július 30-án, pénteken rendezik az Arijake Városi Sportparkban.

Címlapfotó: Carl de Souza/AFP)

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!