Nose turn és bunny hopp.
Két trükk, amelyek nagyon látványosak, de kis gyakorlással mi magunk is bemutathatjuk őket. Nézzük, hogyan.
Nose (endo) turn
Ez a fogás azoknak való, akik gyakorta látogatnak bevehetetlen(nek tűnő), szűk kanyarokkal tűzdelt ösvényeket. A nose turn leginkább lefelé vagy vízszintes terepen alkalmazandó. A trükk lényege, hogy a hajtűkanyar belső részére betett első kereket blokkoljuk, testsúlyunk előrehelyezésével megemeljük a hátsó kereket, majd a bringát a súlypontunk eltolásával útirányba fordítva letesszük, és már megyünk is tovább. Pofonegyszerűen hangzik, de azért nem árt, ha éles helyzet (értsd: brutális zakó) helyett inkább tágas, sík közegben szerzünk benne rutint.
A nose turn első eleme, hogy magabiztosan meg tudjuk emelni és a lehető legtovább meg tudjuk tartani a levegőben a hátsó kereket. Ehhez haladjuk síkon, viszonylag lassú tempóban, a hajtókarunk álljon vízszintesen. Fokozatosan húzzuk be az első féket, a súlypontunk óvatos előrehelyezése közben emelkedjünk ki a nyeregből, és engedjük, hogy a kerékpár vége elemelkedjen a földtől. Ahogy rutinosabbá válunk, próbáljuk növelni ezeket a rövid elemeléseket – lehetőleg anélkül, hogy belépnénk a KÁT-ba, vagyis a Kormányon Átesettek Társaságába.
Ha mégis úgy érezzük, hogy gond van, először eresszük el az első fékkart, és hagyjuk, hogy a lendülettel előre ki tudjon gördülni a kerék. Segít, ha eközben kicsit hátrébb helyezzük a testsúlyunkat is.
Ha mindenképp át szeretnénk esni a kormányon, egyszerűen lépjünk át a bringán, mintha egy gátat ugranánk át, és hagyjuk a gépet mögöttünk eldőlni. (Amennyiben patentpedált használunk, a gyakorlás előtt érdemes gyengére állítani a rögzítését.)
A fordulást úgy sajátíthatjuk el, hogy a kerék megemelésének pillanatában egyúttal oldalirányba visszük a testsúlyunkat. Ezt a legkönnyebben úgy érhetjük el, ha az első kerék fékezésének pillanatában már egy kicsi ívet adunk a mozdulatunknak, hasonlóan ahhoz, mintha épp kanyarodni kezdenénk. Minél jobban begyakoroltuk a trükk első elemét, annál nagyon szögben tudunk fordulni.
Bunny hopp
Ezt a trükköt akkor kell használni, amikor egy kikerülhetetlen akadályt egyszerűen át akarunk ugratni anélkül, hogy felvernénk a nagytányérunkat és belépnénk a már említett KÁT-ba.
A trükk kritikus eleme az időzítés és a megfelelő sebesség. Akárcsak az előző trükk esetében, itt is próbáljuk az alapokat veszélytelen környezetben, kis (akár könnyen elmozdítható) akadályokkal begyakorolni. Közelítsük meg az akadályt olyan sebességgel, amivel érzésünk szerint a kerékpárunk rövid elemelkedésével egy röpke pillanat alatt el tudjuk azt hagyni szükség esetén. Álljon a hajtókar vízszintesen, enyhén dőljünk előre, álljunk ki a nyeregből, majd egy kis „rugózást” követően lendületből emeljük fel a gép elejét a súlypontunk enyhe hátrahelyezésével egy időben. Amikor a bringa eleje a levegőben van és az akadályunk a gép alá került, a lefelé mutató lábfejünkkel „rúgjunk” hátra, aminek hatására elemelkedik a hátsó kerék is – ha megfelelően időzítettünk, pontosan az akadály felett halad át.
A hátsó kerék elemelkedésének pillanatában hagyjuk, sőt, kicsit segítsük is, hogy a kormány előre kitolódhasson. Igyekezzünk olyan egyensúlyi helyzetet teremteni, hogy mindkét kerék egyszerre érkezzen le.
A hajtókar sajátosságai miatt előfordulhat, hogy enyhe irányváltást hajtunk végre. Megfelelő gyakorlással kiküszöbölhetjük ezt a problémát. Patentpedállal nyilván sokkal egyszerűbb kivitelezni a trükköt. Jó gyakorlást!
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
