Az elektromos kerékpárok 1998-as megjelenése óta világpiaci részesedésük jelentős mértékben növekedett a hagyományos kerékpárokéhoz viszonyítva, amit mi sem támaszt alá jobban, mint hogy Kínában jelenleg több mint 120 millió e-kerékpár „futkos”, de Nyugat-Európában és az észak-amerikai kontinensen is évente több milliót adnak el. Sőt, a „kerékpárok országában”, Hollandiában ma már több elektromos járművet értékesítenek, mint hagyományosat – 2018-ban több mint egymillió új e-bike tulajdonost regisztráltak.
Nem kell azonban Hollandiába utaznunk ahhoz, hogy lépten-nyomon e-kerékpárosokkal találkozzunk, hiszen a környező országokban, Ausztriában és Szlovéniában is egyre több ilyen fut a bringás parkokban, sőt ezekben az országokban már a hegyikerékpárok jelentős része is elektromos meghajtású. Magyarországon az első hazai gyártmányú e-bringák 2009-ben kerültek a boltokba, a Bosch pedig néhány évvel ezután megnyitotta első pedeleckerékpár-gyártó üzemét, azóta számos jármű gördült le a gyártószalagról.
Vélhetően ennek tudható be, hogy se szeri, se száma az elektromos kerékpárokat értékesítő boltoknak és webáruházaknak. Ennek ellenére a hazai e-bringás piac inkább döcög, mintsem száguld.
„Jelenleg nagyobb a kínálat, mint a kereslet – fejtette ki véleményét Pénzes Erzsébet, a Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetség elnökségi tagja. – Bár Magyarországon van egy szűk réteg, amely megengedheti magának a villanybringát, az átlagemberek körében egyelőre nincs rá akkora igény, mint Ausztriában, Szlovéniában, Csehországban vagy akár Szlovákiában. Persze azért vannak olyanok, akik meg tudnák venni, de még nem látnak benne fantáziát.”
Hasonlóan vélekedik Murlasits Attila, az AM bringabolt tulajdonosa, aki szerint a forgalmazók és az értékesítők azért „táraztak be” a termékből, mert úgy vélik, hamarosan beindul a hazai piac is. „A magyar piac még nagyon le van maradva a nyugat-európaihoz és a minket körülvevő országokhoz, elsősorban Ausztriához, Szlovéniához, Csehországhoz és Szlovákiához képest. Ezekben az országokban az e-kerékpárok aránya jelentős mértékben nőtt a kerékpáros-forgalomban. Ezt látva azt reméljük, hogy hamarosan nálunk is hasonló tendencia lesz tapasztalható.”
Az e-kerékpárok elterjedése egyelőre várat magára. Pénzes Erzsébet szerint ennek az a legfőbb oka, hogy az emberek még mindig luxustermékként gondolnak rá, így a pénzüket, ha lehet, inkább másra költik. „De nemcsak a pénz, hanem az emberek gondolkodásmódja is nagyban meghatározza, hogy az e-bike-ok mennyire fognak elterjedni. Nálunk először a kerékpáros közeledéssel kapcsolatos felfogást kellene megváltoztatni. Ha ez megvalósul, a pedelec is népszerűbb lesz.”
„Az emberek fejében csak akkor történik változás, ha felülnek egy ilyen kerékpárra, megismerik a működését és az előnyeit”– magyarázta Murlasits Attila.
A kerékpárbolt-tulajdonos hozzátette: elsősorban azok vesznek itthon e-bringát, akik külföldön már találkoztak vele, ki is próbálták, és akik nyitottak az újdonságokra – tehát nem feltétlenül azok, akik tehetősebbek.
Ennek ellenére hozzátette: „Egy átlagfizetésből élő magyar ember pénztárcája valóban nem bírja el még a legalsó, ezereurós árat sem. Sajnos a magyar emberek fejébe az égett bele, hogy egy normál kerékpárt már húsz-harmincezer forintért meg lehet vásárolni, és ettől nemigen tágítanak. Ezzel az árral valóban nehéz versenyre kelni, hiszen itthon a legalsó árkategóriájú, megbízható, lítiumakkumulátoros e-kerékpárok is háromszázezer forintba kerülnek.”
Pénzes Erzsébet azonban úgy látja, az utóbbi egy-két év kitartó promóciójának köszönhetően a villanybringák egyre inkább bekerülnek a köztudatba, a gyártók pedig rájöttek arra, ha túl drága a kerékpár, csak egy szűk réteg fogja őket vásárolni. „Öt évvel ezelőtt még horrorisztikus ára volt egy e-bike-nak, ma viszont már megfizethető áron is lehet kapni – a felszereltsége ugyan egyszerűbb, mint a luxuskategóriába tartozóé, de a célnak így is tökéletesen megfelel.”
Murlasits Attila megerősítette, hogy a kezdeti nehézségek ellenére az e-kerékpárok hazai forgalmában valóban érezhető némi fellendülés, amit saját eladási adataik is alátámasztanak. Ugyanakkor figyelmeztetett: „Hazai viszonylatban nem áll rendelkezésre pontos adat arra vonatkozóan, hogy évente hány e-kerékpárt adnak el. Így a saját számainkon kívül csupán a benyomásainkra és tapasztalatainkra hagyatkozhatunk, amikor a piac méretét próbáljuk meghatározni.”
Az üzletember azért optimistán tekint előre: „Várhatóan még fontos fejlemények lesznek a hazai e-bringás piacon. Abban bízunk, hogy a környező országokhoz hasonlóan előbb-utóbb nálunk is el fognak terjedni a villanykerékpárok” – zárta a beszélgetést.
