Először is rögzítsük, hogy miről van szó, hiszen a rekumbens kerékpár kifejezés hallatán a kevésbé tájékozottak csak nagy szemekkel pisloghatnak, hogy most akkor mégis milyen bringáról beszélünk. Nos, a rekumbens elnevezés az angol recumbent (fekvő) szóból ered, s innen már könnyebb lehet kitalálni, hogy a fekvőkerékpárokat illetjük vele. A rekumbens kerékpárok léteznek, élnek és virulnak, sőt különleges képességűek – mégis, okkal vagy ok nélkül, de mostoha kategóriának számítanak a bringák között.
A rekumbens bringák lényege, hogy a használója nem előregörnyedve ül egy nyeregben – és egyszer biztosan elkezd fájni a feneke… –, hanem mintha csak fotelben helyezkedne el, hátradőlve, egy háttámlás székben teker.
A dőlés szöge a rekumbens bringától függ: vannak kicsit döntött darabok, azokban szinte fekvő helyzetben tekerünk, míg a skála másik végén azok a modellek találhatók, amelyeken gyakorlatilag egyenes háttal ülve hajtjuk a bringát.
A fekvőbringák ráadásul nem valami újhullámos ötletnek köszönhetik a létezésüket: az első ilyen kerékpárokat a 19. század végén készítették, az első világháború után kifejezetten népszerűek voltak. A fekvő helyzet miatt nagyobb erőátvitel lehetséges, így ezek a bringák gyorsabbak, a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség pedig – a kerékpárgyártók erős lobbijának támogatásával – 1934-ben úgy döntött, kitiltja versenyeiről a rekumbens kerékpárokat.
A döntés jelentősen visszavetette a fejlesztéseket, az 1970-es, 1980-as évekig csak amolyan úri hóbort volt a fekvőbringa.
Ebben az időszakban két dolog tartotta életben ezeket a bringákat. Az egyik, hogy néhány gyártó a versenyekről történő kitiltás ellenére is a palettáján tartotta a fekvőkerékpárt, másrészt kialakításuk okán teherszállításra is remekül használhatóak, így autó vagy motor híján (helyett) lehetett használni őket. A fekvőbringák fejlesztése aztán szűk fél évszázad után kapott új lendületet, s noha a hagyományos kerékpárok népszerűségét valószínűleg nem érhetik el, fontos és különleges szegmense a bringáknak a fekvőmodellek forgalmazása. A másodvirágzás elsősorban az Egyesült Államoknak köszönhető, a tengerentúlon kezdtek el ugyanis foglalkozni ezekkel a bringákkal; 1974-ben Kaliforniában nemzetközi bajnokságot is rendeztek, míg Európában kilenc évvel később került sor a kontinentális viadalra.
A rekumbens kerékpárok jelenleg is az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban a legnépszerűbbek, de Nyugat-Európában is jó néhányan használnak ilyeneket. Például Németországban – ahol mintegy 50 millióra tehető a kerékpárok száma – 30 ezer rekumbens rója az utakat, míg itthon alig látni belőlük.
A rekumbensek elterjedésének egyik gátja az ára: 3–400 ezer forint alatt ne is nagyon álmodjunk normális (és új) fekvőbringáról, sőt az összeg könnyedén 6–800 ezerre ugorhat a nézelődés közben.
Ráadásul még ez sem a csúcs, elkölthetünk másfél-két millió forintot is egy bringára. Noha a komplett rekumbenspiac is szűk, jó néhány fajtája van a fekvőbringáknak. Körbenéztünk néhány magyar bringabolt honlapján, és azt tapasztaltuk, hogy sok helyen nem nagyon foglalkoznak az ágazattal, de akad, ahol igen. Így találni nagyon, illetve közepesen döntött rekumbenst, vehetünk ülőbringát, tadpole típust vagy delta trike-ot, rövid vagy hosszú tengelyűt, két- vagy háromkerekűt, sőt még rekumbens tandem is kapható. A tadpole bringáknak elöl kettő, hátul pedig egy kereke van, míg a delta típusoknál éppen fordított a helyzet. Az előbbi kicsit már olyan, mint egy gokart, a három kerék miatt stabilabb, illetve könnyebb pakolni is.
– Kényelmes üléspozíció, így elkerülhető a fenékfájás, a görnyedés, jót tesz a nyakizmoknak, a gerincoszlopnak, sőt a prosztatagondokkal küzdő férfiaknak is jobb választás.
– A fekvő helyzet miatt kisebb a légellenállás, bár ha teljesen ülő rekumbenst veszünk, esetleg haszongépjárművet faragunk a hátsó részéből, ez az előny elveszhet.
– Az alacsonyabb súlypont miatt biztonságosabb a bringa, kisebbet esünk, ha esünk egyáltalán, hiszen az sem biztos, hogy felborulunk vele ütközés esetén. Míg hagyományos kerékpárral való ütközésnél szinte biztos, hogy előreesünk, így sérülhet a fej és a gerinc, itt először „csak” a lábak találkoznak a tárggyal, amivel ütközünk.
– A fekvő kialakítás miatt nagyobb erőt lehet átvinni a pedálokra, így pedig sokkal gyorsabb a kerékpár – igaz, az emelkedőkön nem tudunk kiállni a nyeregből…Hátrányok
– Az ára rendkívül magas, kb. 300 ezer forint a minimum.
– A hagyományos kerékpárnál nagyobb a súlya, ráadásul nem is olyan könnyű tárolni, pakolni.
– Mivel fekszünk a bringán, ha esik, az olyan, mintha kifeküdnénk a fűbe az eső alá, vagyis pillanatok alatt csuromvizesek leszünk.
– A kétkerekű fekvőbringák alacsony sebességnél imbolyognak és a többségük nem is olyan fordulékony, mint egy hagyományos kerékpár.
– Városban nem ez a legjobb választás, hiszen alacsonyan vagyunk, így nehezebben veszik észre a fekvőbringást az autósok.
(Megjelent a Bringázás 2018 magazinban)
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
