Az országúti magyar bajnok bringás nagyot bukott a Csákvár és Székesfehérvár közti, 198 kilométeres szakaszon, s hiába javasolták neki, hogy fejezze be a versenyt, végigcsinálta.
Fotók: Mario Stiehl
„Most, hogy vége, jól vagyok – mondta a Csupasportnak Filutás Viktor. – Az első szakasz vége előtt tizenhét kilométerrel befékeztek előttem, s ötvennégy kilométer per órával a földbe csapódtam. Nem tudtam elkerülni az esést, mivel összeakadtak előttem, kiverték a kezemből a kormányt. A fejemre és a bal vállamra estem. Befejeztem a szakaszt, ám a célban vártak a mentők, s elvittek a kórházba. Hiába voltam éhes és szomjas, ott nem ettem és nem ittam, mert először azt hitték, hogy eltört a kulcscsontom, s meg kell műteni. Ám a röntgen nem mutatott ki törést.”
A kórházban további vizsgálatoknak nem vetették alá, bár a karját alig tudta mozgatni. A direktor és a versenyorvos azt javasolta neki, hogy hagyja abba a Tour de Hongrie-t, meg se forduljon a fejében, hogy kerékpárra ül. A szálláson úgy döntöttek, megvárják a másnapot, hátha javul a sérülése.
„Másnapra minimálisan jobb lett, már meg tudtam fogni a kormányt.
Végül elkezdtem a második szakaszt, igaz, háromszor-négyszer majdnem feladtam. Be tudtam fejezni a második etapot, s mivel ez volt a legnehezebb nap, úgy voltam vele, hogy innen már végigcsinálom. Kínszenvedés volt, de sikerült.
Különben sem szeretek versenyt feladni, nagyon készültem a Tour de Hongrie-ra, nagyon sajnálom, hogy így alakult.”
A történtek miatt edzésnek fogta fel a folytatást, nagy célja már nem volt, csupán az, hogy végigmenjen. Tudta, hogy csapatának szüksége van emberre, így semmiképp sem akarta cserben hagyni az Adria Mobilt.
„Nagyon csalódott vagyok. Ahogy fogtam a kormányt a rosszabb útviszonyoknál olyan érzés volt, minta kést szúrnának a vállamba. A sok kátyú, úthiba… Képtelen voltam normálisan versenyezni. Néhol olyan volt, mintha meg is forgatnák bennem a kést… Egész nap fájdalmaim voltak, de fájdalomcsillapítót nem szedhettem, mivel tompaságot okozott volna. Nem tudtam kiállni a nyeregből, csak ülve tekertem, ami elég fárasztó.”
Egy ideig tudta tartani a kormányt, de volt egy-egy pont, amikor besokallt. Alul tudta fogni, zsibbadt a keze, s fehéredtek az ujjai.
A kanyarból való kigyorsítások nagy nehézséget okoztak neki, sokszor úgy érezte, alig van ereje tartani a kerékpárt.
Nem így képzelte el a hetedik Tour de Hongrie-ját, ám már a felépülésre figyel, s reméli, minél előbb ismét versenyezhet.
„A szerdai vizsgálatok kimutatták, hogy bicepszínszakadásom van. Nem is értem, hogyan tudtam végigcsinálni a versenyt. Az orvos azt mondta, hogy három hétig hevedert kell hordanom, majd az MR-vizsgálat után derül ki, hogy meg kell-e műteni.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
