Minőségi szempontból a különbségek leginkább a súly, a puhaság, a kopásállóság és a defekt- vagy szakadásvédelemben jelentkeznek. Az olcsóbb köpenyek általában drótperemesek, a drágábbak (tehát könnyebbek) pedig kevlárperemesek (hajtogathatóak).
A felhasználás szerinti tagolást nyilván az határozza meg, milyen felületen koptatnánk a gumikat. Léteznek kizárólag aszfaltos, félterep-, terep-, illetve jeges-havas viszonyokra fejlesztett szöges gumik. Külön említendőek a speciálisan görgőzésre készített külsők. A mintázat kérdése nehéz ügy: az aszfaltszaggató köpenyek általában sima futófelülettel rendelkeznek, kisebb-nagyobb vájatokkal, amiknek esőben vagy koszos aszfalton van igazán jelentősége.
Ha viszonylag rövid távú és könnyű terepviszonyok jellemezte szakaszon kell csak áthaladnunk útközben, még nem feltétlenül szükséges félterepköpenyre váltanunk – de ha ez az arány eltolódik, már érdemes cserélnünk.
A félterepköpeny futófelülete teljesen vagy majdnem teljesen összefüggő, az oldalfalai felé pedig egyre bütykösebbé válik. Aszfalton gyorsan, kényelmesen, egyszerűbb terepen pedig biztonsággal haladhatunk vele, ezek tehát az igazi mindenes túragumik. Akik télen, hóval-faggyal dacolva is nyeregbe pattannak, azoknak is érdemesebb ilyen külsővel közlekedniük.
A terepre szánt köpenyek különféle mintázatainak palettája a legszélesebb. Itt több szempontra is illik figyelni.
A legfontosabb, hogy a minta illeszkedjen aaktuális képességeinkhez. Ha a cimboránknak bevált egy köpeny, nem biztos, hogy nekünk is jó szolgálatot tesz, főleg, ha eltérő a kerékméret, a vázgeometria, a villarugóút, a tekerési stílus, a testsúly, a magasság – nem is beszélve a vérmérsékletről. Akárcsak egy ruhadarab esetében, ne lepődjünk meg, ha „kinövünk” egy hosszú ideig jól működő gumiköpenyt: ez csupán a fejlődés és a tapasztalatszerzés jele.
Általánosságban elmondható, hogy minél mozgékonyabb a talaj, a bütykök között annál nagyobb hézagokkal rendelkező külsőre lesz szükségünk: míg egy viszonylag egyenletes földútra kisebb és sűrűbb mintázatú köpeny való, addig egy gyökeres-köves-rázatós meredekre magas, hézagos mintázat az ideális. Változó terep esetén érdemes úgynevezett „mindenes” terepgumikat használni.
A laza talajon könnyebben tudunk haladni ballonosabb gumival, bár van egy pont, ahonnan már a keskenyebb köpeny válik előnyösebbé (például puha sár vagy porhó esetén).
Friss vagy enyhén letaposott hóban viszonylag biztonsággal lehet kerékpározni normál terepre szánt köpenyekkel, viszont ha teljesen le van fagyva, taposva a hó, ajánlott a direkt ilyen körülményekre fejlesztett szöges külső. Ezekkel, ha tehetjük, ne haladjunk aszfalton.
TIPP: Napi használatra és téli edzésekhez érdemes strapabíró és jelentős defektvédelemmel rendelkező köpenyeket használni. Senkinek sem hiányzik, hogy elkéssen a munkából, vagy hogy hideg hajnali edzésen átfagyott kezekkel bütykölje a defektet. Egy korrekt védelemmel bíró köpeny bőven kibír 10 000–20 000 kilométert is, még a tisztasággal nem mindig vádolható fővárosi köz- és bringautakon is.
