Aki rendszeresen teker, azzal bizonyára előfordult már, hogy közelebbről is szemügyre vette az aszfaltot/erdei talajt, csoda szép, kék-zöld-vérvörös mintázatokkal díszítve különböző testrészeit. Az éremnek viszont itt is két oldala van, hiszen a kerékpározással járó bukásveszély mellett az emberi test regenerációját többféle módon is elősegítheti a bringázás.
Az első és legfontosabb alapszabály: bukás után a lehető leghamarabb pattanjunk ismét nyeregbe. Kisebb esésektől eltekintve a legtöbb balesetre igaz – még akkor is, ha teljesen vétlennek gondoljuk magunkat –, hogy hosszabb-rövidebb ideig némi bizonytalanság kísér minket. Hogy klasszikust idézzünk, ilyenkor ketten ülünk a bringán: én és a majré. Kifinomult emlékezőképességünk (és fantáziánk) miatt a majré és a bukás „méretét” tekintve szinte egyenes arányosság áll fenn: minél jobban fél valaki, annál nagyobbat esik.
Minden félelem ellenére azonban akkor tesszük a legjobbat, ha az első adandó alkalommal felpattanunk a bringára, és visszafogottan, de újra elkezdünk tekerni. Nyilván nem fog minden ugyanúgy menni, mint a bukás előtt – ha erre számítunk, annak újabb bukássorozat a vége.
Természetesen bizonyos sérülésekkel nem lehet rögtön kerékpárra ülni, de számos olyan eset fordul elő, amikor azzal segítjük elő a gyógyulást, ha tekerünk. Ha a mozgás már a leggyengébb terhelés alatt is fájdalommal jár, szinte biztos, hogy még várnunk kell a tekeréssel. Abban az esetben, ha könnyű fokozaton, lassan már tudunk tekerni, elsősorban az intenzitásra kell ügyelni. Türelemmel és fegyelmezetten kell „visszatérni”, hiszen ilyenkor nem az állóképességünk szinten tartása a cél, hanem a gyógyulás. Sokszor bőven elég a gyógyuláshoz a rendszeres átmozgatás, amely során szinte alig fejtünk ki erőt, pontosabban csak annyi erőt fejtünk ki, amennyi a mozgásforma „előállításához” szükséges.
Bármilyen módon szerzett térdsérülések és számos futósérülés regenerációjának az egyik legjobb módszere a – fokozatos (!) intenzitású – kerékpározás. Mivel a tekerés a keringésünket, a légzésünket is jótékonyan befolyásolja, ha bringázunk, sérülten is végezhetünk minimális „kardióedzést”. Felsőtesti sérüléseknél – ha nem okoz fájdalmat – nyugodtan görgőzhetünk, vagy ha nincs ilyen eszközünk, spinningelhetünk, szobabiciklizhetünk. Ilyen esetben bőven meg tudjuk őrizni alap-állóképességi szintünket.
Mindemellett a tekerés csökkenti a vérnyomást, segít a koleszterinszint megfelelő szinten tartásában, segít megszabadulni a zsírpárnáktól, és csökkenti a szívbetegségek kialakulásának valószínűségét.
Nem elhanyagolható a mentális gyógyulás sem: a kerékpározás ugyanis javítja az idegrendszeren belüli kommunikációt, serkenti a különböző agyi funkciókat, többek között a memóriát, kiváló természetes antidepresszáns, és nem utolsósorban a szociális hálónk javulását is elősegítheti.
Természetesen minden esetben egyeztetni kell a „kezelőorvosunkkal, gyógyszerészünkkel”, vagyis: szakembertől érdemes tanácsot kérni azzal kapcsolatban, mi segíti elő leginkább sérülésünk, betegségünk megszűnését.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
