Mint minden szabadtéri tevékenység esetén, bringás túrázáskor is az nyer, aki az időjárásnak megfelelően, felkészülten és rétegesen öltözködik. A kerékpáros ruházatot árusító üzletekben mindig találunk aláöltözetet és bringásmezt egyaránt, melyeket ízlésünk szerint választhatunk ki. (Vannak, akik hozzáöltöznek a kerékpárjukhoz, de ne féljünk, ez nem követelmény.)
Aláöltözet helyett vannak, akik inkább térd- és karmelegítőket használnak. Értelemszerűen csak akkor vegyük fel mindkettőt, ha hideg van. A bringásmez rendkívül praktikus zsebekkel van ellátva, egy ilyennel – no meg némi rutinnal – a túrázáshoz használt hátizsákunkat akár el is hagyhatjuk, mert minden lényeges holmit magunkkal tudunk vinni ezekben a zsebekben.
Hacsak nincs tarkógyullasztó kánikula, érdemes mindig úgy elindulni, hogy egy hangyányit még fázunk, de legalább is borzongunk: öt perc tekerés után úgyis beáll a kellemes hőmérséklet.
A hőháztartásunk érdekében kerüljük a pamutot, mert az nagyon tartja a vizet, és nem kellemes, amikor az emelkedőn kiizzadott verejték a sejteket is megfagyasztja bennünk, amikor a lejtőn lefelé robogva a póló a testünkre tapad.
Pamut és egyéb anyagok helyett a technikai anyagból készült sportruházatot részesítsük előnyben. Őszi-téli tekeréskor beszerezhetünk kifejezetten kerekesek számára kifejlesztett széldzsekit, és – e sorok írója által meleg szívvel javasolt – technikai mellényt is.
Korábban már írtunk róla, hogy a kerékpáros kesztyű nagyon fontos kellék, enélkül ne induljunk el. Télen egy jó minőségű hosszú ujjú kesztyű nemcsak a horzsolásoktól, de a kékre fagyástól is hatékonyan menti meg a praclijainkat.
Lábfejünk melegen tartására két megoldást javaslunk: 1. meleg kerékpáros- vagy sífutózokni, esetleg kamásli beszerzését; 2. otthon maradást a farkasordító hidegek idején. Tekerni lehet egy kényelmes sportcipőben, amiben nem „vándorol” a lábunk előre-hátra, de hajtás szempontjából nincs jobb a patentpedálhoz alkalmas kerékpároscipőknél. (Erről később, egy külön cikkben még írni fogunk).
Ami az alsóruházatot illeti, minden technikai nadrág alkalmas a tekerésre, még a legegyszerűbb futóalsó is. Ugyanakkor a legjobban akkor járunk, ha a jellegzetes, kipárnázott kerékpárosnadrágot használjuk. Vigyázat: a gatya párnázott része nem helyettesíti a megfelelően kiválasztott és beállított nyerget (tehát ha utóbbi nincs, a fenekünk akkor is feltöretik, méghozzá könyörtelenül). Férfiak általában alsónemű nélkül, a hölgyek akár sportbugyival együtt viselik.
Nem hátrány, ha a fejünket is megóvjuk az extrém időjárási következményektől. A sisak alá vehetünk kissapkát vagy kendőt, a bukó fölé pedig esővédőt, ha nagyon szeretnénk. Amikor nagyon hideg van, praktikus a csősál használata is.
A piszkos anyagiakról szólva fontos megjegyezni, hogy ha a megfelelő kerékpáros túraruházattal szeretnénk felszerelkezni, arra legfeljebb a farmer- vagy pamutgatyánk megy rá, a fél vagyonunk nem (feltétlenül). Manapság már elérhető áron hozzá lehet jutni olyan sportviselethez, amely hőmérséklet, nedvességáteresztés, -védelem és – igen, kedves hölgytársaim – esztétikai szempontból is kielégítő.