Rövid távon általában csak a nagyon rossz nyereg élménye hagy nyomot bennünk, de aki nem alkalmi bicajosnak készül, annak érdemes időt fordítania a megfelelő ülés megtalálására. Kezdőként talán nem is sejti az ember, hogy hányféle közül válogathat. A teljesség igénye nélkül: van női, férfi, unisex, keskeny, széles, versenyzőknek és túrázóknak való is. Szóval, tegyünk kicsit rendet a témában.
Az a kiindulópont, hogy tökéletes nincs, hiszen a fenék formája és mérete abszolút egyedi, miként a nyergekkel szemben támasztott igény is.
Biciklizés közben a testsúly legtöbbször három pontra nehezedik: a kezünkkel a kormányon, a lábunkkal a pedálon, míg az ülepünkkel a nyergen támaszkodunk. Az eloszlás a bicikli fajtájától függ, vagyis logikus, a nyeregválasztást is meghatározza a kerékpár típusa. Hogy a két végletet nézzük, a városi (cruiser) bicajokon a magasított kormány és az alacsonyabb nyeregcső miatt szinte egyenes derékkal ülünk, tehát az ülepünkre támaszkodunk leginkább, ezzel szemben az országúti kerékpárokon az erőteljesen előredőlő testhelyzet miatt a kezek és a lábak „viselik a terhet”. Ebből kifolyólag logikus, hogy előbbi esetén széles, párnázott vagy akár zselézett ülés javallott, utóbbinál viszont a vékony, keményebb típus is elegendő.
Hogyan válasszunk?
Gondolhatnánk, hogy az unisex nyereg mindent tud, csakhogy ez nem feltétlenül igaz: kicsit a férfiaknak, kicsit a nőknek is kedvez, de mindkét nemnek nem lehet tökéletes egyszerre, így csak akkor ajánlott, ha például egyetlen biciklit használ a család felváltva. Ennek az anatómiai különbség az oka – a nőknek szélesebb a medencéjük, és az ülőcsonti gumók között nagyobb a távolság, ezért a nekik szánt nyergek szélesebbek és rövidebbek, a férfiaknak kifejlesztettek ellenben keskenyebbek és hosszabbak.
Széles és rövid a hölgyeknek szánt nyereg
A leírtak alapján könnyedén szűkíthetjük a kört, majd kerékpárunk típusának megállapításával léphetünk tovább. Ahogy feljebb említettük, az üléseket tekintve a kerékpárok két véglete a városi (cruiser) és az országúti típus, közte – előbbitől indulva – található a trekking (amelyről részletesen itt írtunk), a cross, az MTB, a fitness és a cyclocross. Az ülések szélessége egyenesen arányosan csökken felsőtestünk talajjal bezárt szögével: a városi nyergek általában 175 milliméternél szélesebbek (60-90 fokos szögben ülünk), a trekkingnyergek 150-175 (45-60 fok), a sportos nyergek 135-150 (25-45 fok), a versenynyergek pedig 125-135 milliméter közöttiek (0-25 fok).
A választásban a harmadik fontos tényező a pénztárcánk vastagsága, merthogy a nyereg anyaga, a beleépített extrák, illetve a konstrukció mind hozzátesz a kényelemhez és az árhoz is.
Találhatunk nyerget ezer, de kettőszázharmincezer forintért is.
Első tapintásra, esetleg ránézésre is jól felismerhető, ha rugós vagy duplarugós szerkezetű a nyereg, miként a zseléréteg is szembetűnő, ha van; a nyeregpálca tulajdonsága (az anyaga határozza meg) azonban csak használat közben mutatkozik meg. Acélból, magnéziumból, titániumból és karbonból is készítenek: az első csak rögzít, a negyedik rengeteg rezgést elnyel, a második és harmadik típus az átmenetet képezi. Nem kérdés, hogy a karbonos a legkomfortosabb, természetesen a legdrágább is, de a vastag, zselés nyergekbe ritkán szerelik, ez inkább a versenybicajokra kell, ott ugyanis szinte semmilyen puhító réteg nincs az ülésen, ezzel is minimalizálva a súlyt.
Nos, az elmélet adva van, a fenék hálás lesz, ha megtaláljuk az ideálisat – a fent leírtak alapján is érdemes keresgélni!
