Magyarországon bőven van lehetőségünk bringázás közben tavakat kerülni, ráadásul a felkészültségi szintünknek megfelelően is választhatunk, esetleg végigmehetünk az ország megannyi kerékpárosútján. Csakhogy egyáltalán nem mindegy, milyen állapotban vágunk neki az aktuális erőpróbának, hiszen minél jelentősebb a kihívás, annál alaposabb és hosszabb felkészülést igényel.
Ennek jegyében három különböző távot választottunk ki. Az első 30-40 kilométer (a Velencei-tó 33), a második 80-100 kilométer (a Tisza-tó kis köre 70, a nagy 95, míg a Fertő-tó 115), a harmadik pedig kétszáz kilométer feletti táv, itt értelemszerűen a 207 kilométeres Balaton-kerülő kerékpárút lehet a cél. A felkészülésben pedig Cser Gábor lesz a segítségünkre.
A Velencei-tó könnyedén körbebringázható
„Ha a harminc-negyven kilométert nézzük, kerékpárral nem nagy kihívás, a Velencei-tavat például lassú tekeréssel is megkerülhetjük durván két óra alatt – kezdte a szakember. – Igazából nem igényel nagyobb felkészülést, aki minimálisan sportol, annak ez a kilométer-mennyiség, főleg sík terepen, nem jelenthet nagy kihívást. Inkább azért tanácsolnám, hogy már egy ilyen túra előtt is biciklizzünk heti háromszor, hogy a fenekünk megszokja a nyerget, ne az legyen, hogy elmegyünk egy túrára, és a fájdalom elrontja az élményt.”
Már nehezebb feladat, ha emeljük a tétet, és kitűzzük a 80-100 kilométert.
Ehhez hetente négy alkalommal már ajánlott kerékpározni, és érdemes hosszabb távokat is tekerni, nemcsak 10-20 kilométert.
„Egy nyolcvan-száz kilométeres kerékpározás esetén már érdemes keresni valakit, aki segít, hogy tervszerűbb legyen a felkészülésünk, mert ez annál már hosszabb, hogy csak úgy felülök a biciklire, és a semmiből letekerem a távot. Itt érkezünk el a sebesség mellett a másik fontos kérdéshez, mégpedig a saját fizikai állapotunkhoz, a sportmúltunkhoz. Egészen más ugyanis a nulláról nekivágni, főleg, ha nem is sportoltunk korábban, vagy ha viszonylag rendszeresen mozgunk, és már van alap-állóképességünk. Ha nem sportolunk rendszeresen, esetleg túlsúlyunk is van, az egyik legfontosabb az edzések során a pulzuskontroll, ennek megfelelő beállításához pedig szakemberre van szükség, aki az állapotnak, céloknak megfelelően segít a felkészülésben, különben több kárt okozunk magunknak, mint amennyi haszna lenne a sportolásnak. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nyolcvan-száz kilométerhez már kötelező az edző meg az edzésterv, de hasznos, ha szakértői segítséget kapunk.”
A harmadik táv, a legnagyobb kihívást jelentő út, a Balaton körbetekerésére, ami ugye 207 kilométer, illetve ha Badacsonynál nem a part mentén megyünk, akkor 221 kilométer. Ez már húsz kilométer/órás átlaggal is 10 óra, ehhez pedig több hónap felkészülésre van szükség, edzővel, rendszeres, megtervezett tréningekkel.
A Balaton megkerülése már alapos felkészülést igényel
„Itt már tényleg nincs olyan, hogy felülök a biciklire, és körbetekerem a tavat. A feleségem például futó, teljesítette már az Ultrabalatont is, és kitaláltuk, hogy tekerjük körbe a Balatont, ami neki is okozott nehézséget. Nem arról van szó, hogy nem bírta, de például feltörte a nyereg a fenekét.
Ekkora távon már nagyon fontos a frissítés is, erre nagyon kell figyelni, mind a táplálkozásra, mind a folyadékbevitelre.
A versenyeken négy és fél-öt óra közötti idő alatt szoktak körbeérni a bringások, ilyen teljesítményszinthez pedig már tényleg edzőre van szükség, és nagyon fontos, hogy wattmérővel készüljünk a megméretésre.”
Cser Gábor is említette, azért is fontos a rendszeresség, hogy a fenekünk megszokja a nyerget – így adódik a kérdés: vajon milyen a tökéletes nyereg?
Fotó: Stephan Schulz/DPA
„Mindenkinél más a fenékcsontok távolsága, ezért érdemes elmenni egy szakboltba, ahol megfelelő műszerekkel kiszámítják ezt az értéket, aminek alapján segítenek nekünk nyerget választani. Fontos, hogy milyen típusú kerékpárt használunk, mennyire vagyunk sportosak, mik a céljaink, mindezek figyelembe vételével tudunk majd nyerget választani. Elsőre azt hihetnénk, hogy a puha nyereg a legjobb, de gondoljunk arra, hogy hosszú távon a túl puha kanapé se kényelmes, nem tartja a testet, megfájdul a derekunk, ez pedig a nyeregre is igaz. Inkább válasszunk keményebbet, hosszú távon az lehet a jó megoldás – ahogy hozzászoknak az ülőgumók, onnantól már nem lesz gond. A másik, amit mindenképpen javaslok, az a kerékpárosnadrág. Sokan mondják, olyan, mint egy pelenka, nagyon sokat javít azonban a komfortunkon, a kerékpárosnadrág alá pedig nem szabad alsóneműt venni, mert bevághat, felhorzsolhatja a bőrt, hét-nyolc óra tekerésnél ez nagyon fájdalmas lehet.”
A kerékpározás mellé remek kiegészítő sportág a futás, a kettő tulajdonképpen kéz a kézben jár, az egyik jó hatással van a másikra. Emellett rendszeres kerékpározás esetén érdemes erősíteni a hátat, a mélyhátizmokat, valamint a nyakat is, fontos, hogy a szervezetünk megszokja a terhelést. Ha ésszel kerékpározunk, akkor hosszabb, egészségesebb életünk lehet, de tényleg nagyon fontos, hogy megfelelő körültekintéssel sportoljunk.
