Jó néhány országban, különösen Nagy-Britanniában óriási népszerűségnek örvend a kutyás kerékpározás. Sokak szerint kitűnő ötlet, ha egy kiadós kerékpározásra vagy kerékpártúrára a kutyánkat is magunkkal visszük, így mindenki jól jár. Mivel fajtától és mérettől függetlenül a kutyák többsége szeret futni, biztosak lehetünk benne, hogy a kerékpáros futás nekik is tetszeni fog, de mint bármi másra, erre is meg kell őket tanítani.
Mindenféleképp érdemes először a kerékpárral való ismerkedéssel kezdeni. Az első néhány alkalommal jobb csak tolni a kerékpárt, úgy, hogy annak egyik oldalán a gazda, a másikon pedig a kutya sétál. Ha mindez már jól megy, a kerékpárhoz kell erősíteni a kifejezetten erre a célra kifejlesztett speciális pórázt, és indulhat a kocogás. Közben lehet gyakorolni azokat a vezényszavakat, amelyeket majd később a közös kerékpározás során is alkalmazni kell („Lassan!”, „Gyorsan!”„Állj!”, „Fordulj!”, stb.). Olyan kutyát ne vigyünk futni, amelyik kevésbé szófogadó – fegyelmezetlenségével balesetet is okozhat.
Mielőtt útnak indulunk, győződjünk meg róla, hogy a merev, gubancmentes pórázt a kerékpárhoz erősítettük – az a legbiztonságosabb, ha a hátsó kerékhez rögzítjük.
Az első néhány alkalommal jobb, ha kedvencünkkel csak kevésbé megerőltető biciklitúrákra megyünk, majd szép lassan növelhetjük a távot és a sebességet. Mivel a legfőbb cél, hogy a kutya és gazdája is örömét lelje a kerékpáros futásban, ha lehet, mindezt sima felületű útburkolaton, csendes, városon kívül eső, kevésbé forgalmas utakon, vagy mezőn tegyük. A csúcsforgalmat mindig kerüljük, és forgalmas útra is csak akkor kerékpározzunk ki vele, ha a kutya már magabiztosan tud futni a kerékpár mellett, és ismeri a szükséges vezényszavakat.
Kerékpározás közben végig figyelni kell az állatra, és ha elfárad vagy szomjas lesz, érdemes megállni, és kisebb szüneteket beiktatni. Ilyenkor vegyük le a pórázt (a hám maradhat), hogy rendesen pihenhessen – sajnos ezt a fontos mozzanatot sokan elfelejtik! Ügyeljünk arra is, hogy mindig legyen nálunk ivóvíz, és ha a kutyus nem bírja tovább a túrát, jöhet a kutyaszállító utánfutó, melynek váza alumíniumból van, így még teherrel együtt is könnyű vontatni.
Mindezen kívül akad még pár dolog, amit fejben kell tartani ahhoz, hogy a közös sportolás ne csak erőfeszítés, hanem élmény is legyen.
Talán az egyik legfontosabb, hogy ne tegyük ki a kutyát extrém időjárási körülményeknek: nem érdemes sem kánikulában, sem fagyban magunkkal vinni.
Az sem mindegy, hogy a kutyával mikor kezdjük el a kerékpáros futást. A kutyakölyköknek és a másfél évnél fiatalabb kutyáknak még rendkívül megerőltető lehet ez a tevékenység, mi több, kárt okozhat az izomzatban és a csontozatban, így várjuk meg, amíg elérik az erre megfelelő kort, a 18 hónapot. Értelemszerűen a már nagyon idős kutyákat se tegyük ki ezeknek a megpróbáltatásoknak – nekik hagyjuk meg a kandalló előtti lustálkodást.
Ha úgy érezzük, hogy a kerékpáros futás nem esik jól kedvencünknek, inkább ne erőltessük, hiszen az a legfontosabb szempont, hogy ő is élvezze a közös sportolást.
Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a kutyánk vajon alkalmas-e erre a sportra, vagy nem tudjuk felmérni, hogy megfelelő állapotban van-e, menjünk el egy állatorvoshoz és kérjük ki a szakvéleményét. Néhány egyszerű vizsgálatot követően gyorsan kideríthető, hogy érdemes-e ezzel a sporttal próbálkoznunk.
Azok pedig, akik versenyen akarják kipróbálni a maguk és kutyájuk képességeit, benevezhetnek a kutya kemény terepkerékpározó sportra, a bikejöringre.
Kutyabiztonsági felszerelések a kerékpáros futáshoz:
- védőmellény
- hám
- láthatósági mellény
- gubancmentes, merev póráz
- kutyacsizma, kutyacipő (hideg esetén)
