A tokiói olimpia közeledtével cikksorozatot indítottunk, amelyben megismerkedhetünk a hazai és nemzetközi kerékpársport egy-egy kiemelkedő alakjával, aki aranyérem-esélyesként utazik az ötkarikás játékokra. A sorozat első fejezeteiben a szabad stílusú BMX-park és a BMX-cross neves képviselőit mutattuk be, legutóbb pedig a hegyikerékpár cross country szakágának olimpiai címvédőjéről, a svájci Nino Schurterről írtunk.
Mathieu van der Poel azon felettébb ritka kerekesek egyike, aki egyszerre több szakágban – hegyikerékpár, terepkerékpár, országúti kerékpár – is sikereket ér el. Nincs is ebben semmi meglepő, hiszen a 26 éves holland csodabogárnak – akit csak „repülő hollandnak” becéznek sportágon belül – vérében van a kerékpározás, mert tősgyökeres bringáscsaládból származik.
Nagyapja, a francia Raymond Poulidor 1962 és 1976 között nyolcszor is a dobogón végzett a Tour de France-on, ám egyszer sem sikerült nyernie, ezért is ragasztották rá az „örökös második” becenevet. Testvére, David a terep- és az országúti szakágban is remekel, apja, Adri pedig országúton nyújtott kiemelkedőt profi versenyzőként: hatszoros holland bajnok, továbbá két Tour de France-szakaszgyőzelmet is jegyez. Mindennek tetejébe 1996-ban aranyérmet nyert a terepkerékpárosok világbajnokságán.
Mathieu van der Poel is utóbbiban, azaz a cyclocrossban érte el első sikereit. Először csak nemzeti szinten a juniorok között, később pedig már – szintén juniorként – a nemzetközi porondon is: kétszer nyert korosztályos világbajnokságot (2012, 2013), majd 2015-ben a felnőttek között is a világ legjobbjának bizonyult.
A terepkerékpáros szakágban 2019-ben, 2020-ban és 2021-ben is felnőttvilágbajnok lett, sőt 2017 és 2019 között három Európa-bajnoki címet is begyűjtött.
„Köztudott, hogy terepkerékpáros közegben nőtt fel, aminek köszönhetően magabiztosan kezeli a bringát – állítja Cser Gábor korábbi szakágvezető. – A tokiói olimpia hegyikerékpáros pályájának számos olyan eleme van, amely némiképp hasonlít a terepkerékpároséra, főként a rézsűs részek. Valószínűleg esik majd az eső a verseny alatt, sárban pedig Van der Poel jóformán verhetetlen.”
De ne szaladjunk ennyire előre! Ami az országúti szakágban elért sikereit illeti, nyert több egynapos versenyt is, amelyek közül a legemlékezetesebb a tavalyi Tour of Flanders-, és az idei Strade Bianche (Fehér utak)-győzelme, amelyen előtte még sohasem győzött holland kerekes. Sikere a Strade Bianchén arról győzte meg Cser Gábort, hogy a soron következő nyári ötkarikás játékokon Van der Poel a hegyikerékpárosok között is az aranyérem egyik fő várományosa.
„Elképesztő, milyen teljesítményt nyújtott a Strade Bianchén. A versenyt követően feltöltötték az utolsó másfél óra wattadatait, amelyekből kiolvasható, hogy négyszázharmincöt normál powert ment, míg az utolsó egyperces emelkedőn hétszáz wattra tornázta fel ezt a mutatót. Ezek annyira jó számok, hogy könnyedén kerekedhet bárki fölé a hegyikerékpárosok között is. Bármilyen felkészültek is montis versenytársai, nem tudnak mit kezdeni vele. Számomra toronymagas esélyese a tokiói olimpián.”
Névjegy: Mathieu van der Poel
Született: 1995. január 19., Kapellen, Belgium
Állampolgárság: svájci
Magassága/testsúlya: 184 cm/ 75 kg
Kiemelkedő eredményei hegyikerékpárban: Európa-bajnok (2019), 3x világkupagyőztes (2019), összetett világkupa 2. hely (2018), világbajnokság 3. hely (2018)
Jelenlegi világranglista-helyezés (UCI): – (2020-ban nem indult világranglista-pontszerző versenyen)
Felettébb meglepő, hogy a fiatal holland milyen későn kezdte el a versenyzést hegyikerékpárban. Első nemzetközi sikerét 2017-ben érte el: a hegyikerékpáros-világkupa albstadti állomásán – óriási meglepetésre – második lett az akkor már olimpiai címvédő és többszörös világbajnok svájci Nino Schurter mögött. Van der Poel csak ezután indult be: egy évre rá, 2018-ban második lett a világkupa-sorozat összetett versenyében, és harmadik helyen végzett a Lenzerheidében rendezett világbajnokságon (mindkétszer Nino Schurter mögött), miközben hazája bajnokságát is megnyerte. Kétezertizenkilencben pedig, két évvel azután, hogy minimális hegyibringás tapasztalattal a háta mögött második lett az albstadti világkupán, nyert Nové Mestóban.
„Végre összejött – írta Instagram-bejegyzésében. – Életemben először arattam világkupa-győzelmet hegyikerékpárban. Köszönettel tartozom mindenkinek, aki segített valóra váltani álmaimat. Remélem, ez még csak a kezdet.”
Ez valóban csak a kezdet volt, hiszen 2019-ben Európa-bajnok lett Brnóban.
„Mathieu mindig nyerni akart, mindenhol és mindenben – mondta róla testvére, David. – Legyen az Playstation vagy Monopoly, egyikben sem tudta elviselni a vereséget. Úgy tekint a világra, mintha egy óriási játszótér lenne. Sokkal vakmerőbb és lazább volt nálam, még fára mászásban is gyorsabb volt, mint én.”
Van der Poelt gyakran hasonlítják a sorozatban három országúti világbajnokságot nyerő Peter Saganhoz, aki szintén terep-, illetve hegyikerékpárral kezdte sportkarrierjét.
„Mathieu-ben van valami egészen különleges, olyan, mint a fiatalkori Peter Sagan. Nem mindennap születik ekkora tehetség” – vélekedik a kétszeres terepkerékpáros-világbajnok Sven Nys.
Tokióra előretekintve adódik a kérdés, milyen teljesítménnyel rukkol ki a Japán fővárosban.
„Nem hiszem, hogy bárki meg tudná szorongatni – folytatta Cser Gábor. – A második vagy a harmadik körben rálép a gázpedálra, és állva hagyja a többieket, akikkel legközelebb csak a verseny után találkozik. Ha nem kapja el a koronavírus-fertőzést vagy nem sérül meg, Tokióban a nyakába akasztják az aranyérmet. Ha én lennék Nino Schurter, és láttam volna, hogyan versenyez a Strade Bianchén – az országúti szakág krémjét, többek között az aktuális világbajnokot pipálta le –, fel sem szállnék a tokiói repülőgépre.”
Jóllehet messze még a nyári olimpia, és addig sok minden megtörténhet, Van der Poel már jó előre tervez. A nyári játékok eredményétől függetlenül a holland kerekes ugyanis nem hagyja abba a hegyikerékpározást.
„Ami a párizsi olimpiát illeti, mindenféleképpen indulni szeretnék hegyikerékpárban, legalábbis ezt beszéltük meg a szakmai stábbal. Nagyon szeretem ezt a szakágat, ezért nem akarok felhagyni a versenyzéssel. Addig csinálom, amíg tudom. Az is biztos, hogy néhány idény erejéig még terepkerékpárban is indulok, és a kétezerhuszonnégyes nyári játékokig együtt űzöm mindhárom szakágat, beleértve az országútit is. Ezt követően valószínűleg újratervezek” – osztotta meg elképzeléseit rajongóival.
A riói olimpia férfi hegyikerékpáros-versenyének végeredménye a cross-country szakágban
1. Nino Schurter (Svájc) 1:33.28
2. Jaroslav Kulhavy (Csehország) 1:34.18
3. Carlos Coloma Nicolás (Spanyolország) 1:34.51
4. Maxime Marotte (Franciaország) 1:35.01
5. Jhonnatan Botero Villegas (Kolumbia) 1:35.44
6. Mathias Flückiger (Svájc) 1:35.52
Fotók: Red Bull
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!