Az 1928-as budapesti országúti világbajnokságon a magyar újságok eleinte rácsodálkoztak azokra a kerékpárosokra, akik képesek voltak edzővel készülni és egészségesen étkezni; másfél évtizeddel korábban, a stockholmi olimpián már magyar bringásokért is lehetett szurkolni; alig három évvel történetünk kezdete előtt pedig megrendezték „a” magyar bajnokságot, a Tour de Hongrie-t. A kerékpározás idehaza is rendkívül népszerű lett, voltaképpen senkit sem lephetett meg, hogy a nemzetközi szövetség 1928-ban Magyarországnak adta a világbajnokság megrendezésének jogát.
Jöttek ide a földkerekség legjobb bringásai, olimpiai bajnokok, de a hazai szurkolóknak az igazi sztár Vida László volt, akitől érmet is lehetett várni az amatőrök országúti mezőnyversenyében (külön rendeztek futamot a profiknak is). Ez óriási bravúr lett volna, hiszen magyar bringás még csak előkelőbb helyezést sem ért el korábban.
A Nemzeti Sport tudósítója autón követte, olykor előzte meg a bringásokat.
„Senki se mondja, de tudjuk, hogy mindenki csak a magyar versenyzőkre vár, a legfőbb reménységünkre, Vida Lacira, akit az elsők között szeretne mindenki látni. A frissítő hely körül minden embernek a kezében enni- és innivaló van, hogy az átsuhanó magyar fiúkat, aki tudja, ellássa.
Uhereczky egy hálót szorongat, melyben vízbe mártott zsemlyék és banán van. Megint mások hatalmas vödrökkel állnak készen, hogy nyakon öntsék a hőségtől eltikkadt fiúkat.”
AZ OLIMPIAI BAJNOK KÁLVÁRIÁJA ÉS ÖRÖME
Rengeteg világhírű sportoló érkezett Budapestre az augusztusi vb-re, köztük az egy héttel korábban Amsterdamban olimpiai aranyat nyerő Willy Falck Hansen – akinek a lelkes vámőrök köszönés gyanánt lefoglalták a bringáját a pályaudvaron. A friss ötkarikás bajnok hiába veszekedett, hogy anélkül sok esélye nem lesz a vb-győzelemre, nem nagyon foglalkoztak vele. Ezek után a magyar szövetség keresésére indult, meg is találta a zsebében a cetlit, amire a szövetség címét írták: Postafiók 130. A dán sportember töretlen lelkesedéssel és tört magyarsággal közölte a szembejövőkkel, hogy ő a Postafiók utcát keresi, ám aligha meglepő, hogy nem nagyon tudták útba igazítani – de valaki végül szólt neki, menjen csak ki a Millenárisra, ott biztos talál segítséget. Természetesen egy olyan villamosra szállt, amelyen egy zsebtolvaj ügyködött, aki úgy döntött, megszabadítja a tárcájától szegény külföldit, de Hansen résen volt, és egy emberes pofonnal nyomatékosította, hogy mindent azért mégsem adna.
Ilyen intenzív „bemelegítés” után nem is lehetett kérdéses: simán megnyerte az 1000 méteres időfutamot, megszerezve a világbajnoki aranyat is.
Miután Vida megkapta jól megérdemelt frissítőjét, elszáguldott, a magyarok autóra pattanva követték. Éppen a korábbi világbajnok belga Jean Aerts érkezett a kocsi mellé – lett idő egy verseny közbeni villáminterjúra, de meglepő módon Aerts kérdezett: az érdekelte, hogy ki nyerte meg a profik versenyét. Amikor megtudta, hogy honfitársa, Georges Ronsse, még nagyobb kedvvel taposott a pedálba, hiszen Vida csak ötszáz méterrel járt előtte. Könnyen behozhatónak tűnt az előny, de a magyar fiút is rengetegen biztatták az út mellett.
„Amerre elmegy, mindenütt felismerik az emberek, hiszen eleget kerekezett már erre ezen a terepen. Jobbról is balról is egyre-másra öntik nyakon. Kislányok egy pohár vízzel, az idősebbek egy-egy rocskával. Úgy fest a dolog, mintha húsvéti locsolkodás folyna. Hiába kiabálunk nekik előre, hogy ne, annál inkább öntözik.”
A két olasz bringás jókora előnyre tett szert, Vida őket már aligha tudta volna befogni, Aerts pedig egyre inkább feljött rá. Teltek a kilométerek, sok százan szurkoltak az út szélén a magyar fiúnak, hátha meglesz az a csodálatos harmadik hely. Egyre közelebb volt a cél, Vida még mindig biztosan vezetett a belga előtt, amikor…
„Kistarcsa utolsó házainál hirtelen megugrik a fiatal magyar bajnok. Diadalordításban törünk ki, de a szó ajkunkra fagy.
Vida visszanéz egy pillanatra, hogy jön-e Aerts, s ebben a pillanatban egy parasztlegény oldalról nekifut, s egy nagy sajtár vízzel közvetlen közelről olyan erővel löttyenti oldalba, hogy Vida egyensúlyát veszti és felbukik.
Vida I László
A belga ezt látva sportba kezd s mialatt szegény Lacink nagy nehezen felkapaszkodik ismét a gépre, hamarosan kétszáz méter előnyre tesz szert. A parasztlegényt majd meglincselik, pedig a szerencsétlen bizonyára csak jót akart…”
A vége azért szoros lett, de hiába: győzött az olasz Allegro Grandi honfitársa, Michele Mara előtt, a harmadik pedig a belga Aerts lett – öt méterrel megelőzve Vida Lászlót. „Hej, ha nem döntöttek volna fel!” – szomorkodott a kerekes, de a közönség így is a vállára kapta, és hosszan ünnepelte a magyar kedvencet.
Vida I László többszörös magyar bajnok, a Tiszántúli (1926), majd a Dunántúli körverseny győztese (1927), a Bécs–Budapest verseny első helyezettje (1927, 1928), és fantasztikus vb-4. helyet szerzett – de hosszú élete során nehezen tudta feledni, hogy bár Magyarországon rendezték a viadalt, a világbajnoki éremről éppen a hazai pálya hátránya miatt maradt le.
KÍNOS UTAK, SZÖRNYŰ PORFELHŐ
Minden jó szándék ellenére a külföld nem feltétlenül volt elégedett a világbajnoki szervezéssel, leginkább a pokoli minőségű utak zavarták a Budapestre érkező tudósítókat.
„Az országúti világbajnokság inkább kínszenvedés volt, mint reális sport. A befutandó 192 km-es terepszakasz szörnyű emelkedései és az országút homokos és inkább elhagyott dűlőutakhoz hasonló kvalitása nem hozott a formáknak megfelelő eredményt… Inkább 300 kilométert Svájcban, mint 50 km-t Magyarországon!” – harsogta a zürichi Sport.
A német B. Z. am Mittag is odavágott egyet: „Németországban még csak el sem lehet képzelni, hogy a világon ilyen rossz országutak is létezhetnek. A versenyzők áthatolhatatlan porfelhőben küzdötték végig a távot…” Fogjuk mi is arra a szörnyű porfelhőre, hogy a derék német hírlapíró simán összekevert két versenyzőt: hosszú tudósításban emlékezett meg arról, hogy honfitársa, Bernhard Stübecke azért nem lett világbajnok, mert egy odarohanó parasztlegény egy vödör vízzel felborította…
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
