A hátizsák legfontosabb ismérve értelemszerűen a praktikum. Bár megemeli a súlypontunkat, terheli a vállunkat, és nem igazán támogatja a helyes technikát, hasznát vehetjük rövid, de felszerelésigényes kirándulásoknál. Ha több napos túrára készülünk, egészségünk, különösképpen gerincünk védelmében válasszuk inkább a bringára szerelhető táskákat.
Hűtés
A test hűtését megnehezíti a komplett háti szakaszt „betakaró” hátizsák, ezért érdemes olyat választani, amelynek a háttal érintkező részein úgynevezett légcsatornát alakítottak ki, amely valamelyest segíti a szellőzést, és kilöki a nedvességet. Ez persze a ruházatunktól is függ.
Zugok, zsebek, praktikák
Nagyon népszerű manapság a camelbak kulacs, vagyis a hátizsákba épített víztasak, amelyből egy műanyag csővel vezethető a szájba a frissítő. A tágas, hálós oldalzseb kifejezetten hasznos, ha a járgányunk vázára nem szerelhető fel kulacstartó, esetleg ha az adott túrához kevés az egykulacsnyi víz, és az útvonal nem érint vízvételező helyet.
A belógó oldalzsebekben olyan fontos apróságokat tarthatunk, amelyeket gyakran veszünk elő, vagy esetleg ritkán, de akkor nagyon gyorsan kell: kulcsot, telefont, pénzt, iratokat, inhalálót, bringalámpát.
További praktikus szempont a cipzárfülek könnyű kezelhetősége (téli kesztyűben ez tényleg életmentő lehet), valamint hogy legyenek fényvisszaverő elemek a táskán a láthatóság, azaz a biztonság érdekében.
Többnapos túrára nem elegendő a hátizsák, célszerű felszerelhető puttonyt használnunk.
Fotó: shutterstock
Rögzítés
Biztonsági okokból nagyon lényeges, hogy legalább a vállpántoknál legyen fixen a testhez rögzíthető a hátizsák. Ennek legjobb módja a vállpántok összekapcsolása a mellkason. Ez megakadályozza a táska csúszkálását és a súlypont hirtelen áthelyeződéséből következő borulást, bukást. Deréktájon is szokott lenni ilyen stabilizáló rendszer, de az nem létszükséglet. Továbbá minden valamire való hátizsák mérete állítható: akkor ideális, ha a vállaktól a derék felső fertályáig ér, mert ha lejjebb lóg, több ponton is fölöslegesen terheli a gerincet.
Égszakadás, földindulás
Ma már szinte minden sportszergyártó beépíti a hátizsákokba az esőköpenyt, esőponyvát, ez azonban csak akkor praktikus, ha megfelelően rögzíthető – nem nagyon védi meg a táska tartalmát, ha folyton lecsúszik.
Éppen ezért már vásárláskor ellenőrizzük, hogy az általában alulról kibontható esőponyva stabilan rögzíthető-e a hátizsákrész találkozásánál.
Reklámoznak vízálló hátizsákokat, de ezek tökéletes hatékonyságára nincs garancia, elvégre mindig előfordulhat akkora özönvíz, amire nem számítunk. A legtöbb táska általában részlegesen vízhatlan.
Praktikus kizárólag a legfontosabb felszerelést magunkkal vinnünk. Fotó: shutterstock
A „személyes” hátizsák
A kerékpárosszlengben hátizsáknak nevezik, aki a többiek szélárnyékát kihasználva csak „utazik a csapaton”, vagyis nem hajlandó részt venni a váltott vezetésben, sosem áll a boly elejére, hogy törje a szelet. Nem közösségbarát magatartás, igyekezzünk tehát kerülni.
Nagyszerű, de nélkülözhető
Az állandóan rendelkezésre álló plusztárhely hozzászoktat minket, hogy sok mindent vihetünk magunkkal. Persze érthető, ha elővigyázatosságból mindenhová pumpát, tartalék külső vagy belső gumit, szendvicseket, extra kabátot vinnénk magukkal, de azért érdemes észben tartani, hogy némi tudatossággal és okos öltözéssel elérhető, hogy mindössze néhány energiaszeleten, iratokon és némi készpénzen, nyeregtáskába rejtett foltozókészleten és nyeregcsőre pakolt pótbelsőn kívül mást ne kelljen cipelnünk, s ennek köszönhetően otthon hagyhassuk a hátizsákot.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
