A bringásvilágban két nagy pedálkategória létezik: a taposó- (flat, klipsz), valamint a patentpedálok családja.
A patentpedál típusai:
mountainbike-ra optimalizált SPD és az eggbeater (szaknyelven szólva: habverő)
országúti (Look, Keo, SPD-SL, Speedplay)
Vegyes (taposó+SPD, taposó+habverő)
Adott pedáltípus adott tekerési stílusra lett kialakítva. Például míg az MTB-s SPD jobban tűri a sarat és több oldalról lehet becsatolni, az országúti kiviteleknek sokkal nagyobb az erőátviteli felületük.
Hogy milyen pedált használunk, az a kerékpározás fajtájától függ. A változatlan szabványmeneteknek köszönhetően bármelyik típusú pedált használhatjuk bármilyen bringán, és érdemes is a saját tekerési szokásainknak megfelelő rendszert választani, s azt szükség esetén akár variálni is. Noha a taposónak is vannak praktikus előnyei (sima cipővel is lehet használni, nem kell rajta állítgatni), mégis igen nyomós indokok billentik a patentpedál felé a mérleget.
1. Kényelem: Amennyiben vesszük a fáradságot, és megfelelően beállítjuk, nem kell többé azzal foglalkoznunk, hogy megfelelő helyen legyen a lábfejünk, hiszen lényegében ilyenkor a cipőnk válik a pedálunkká. (Épp ezért a cipő kiválasztása még fontosabb is, mint a pedálrendszeré).
2. Energiamegtakarítás: Patentpedálos hajtás esetén körkörösen is tudjuk hajtani a kerékpárt, tehát hatékonyabb az erőátvitel – természetesen csak akkor, ha megfelelően használjuk. Ezt kitartó gyakorlással el lehet sajátítani.
Tippek a pedáltechnika csiszolására: a legegyszerűbb és leghatékonyabb módszer az, hogy felváltva mindig csak az egyik lábunkkal hajtjuk a kerékpárt. Féllábas tekerésnél minél kevésbé „rángatjuk” a kerékpárt előre-hátra, annál jobb és tisztább a körkörös pedálozási technikánk. Egy másik módszer az, ha az egykörnyi hajtást négy szegmensre osztjuk (taposó, húzó, emelő, toló fázis) és néhány fordulatig kizárólag az egyik fázisra koncentrálunk, majd az azt követőre. Ötödik fázisnak pedig beiktatunk olyan pörgetéseket, amelynél mindezt egyszerre próbáljuk kivitelezni.
3. Stabilitás: Patentpedál használata esetén a kezünk mellett a lábunk is stabil kapcsolatot biztosít a kerékpárral. Ez a bringánk uralása szempontjából óriási előny, különösen terepen.
Tipp parázóknak: sok kerekes idegenkedik a patentpedáltól, mert fél, hogy az első pirosnál egyszerűen eldől oldalra (persze létezik ellenpélda is: e sorok társszerzője például évtizedes pályafutása során még egyszer sem esett el patentpedál miatt). A legtöbb „pedálbukást” azonban egyszerűen a nem megfelelő beállítás okozza. Kezdő patenteseknek érdemes alacsonyra állítani a rugóerőt, így szinte reflexszerűen ki tudnak majd csatolni a pedálból, úgy, mintha csak egy sima taposóról lépnének le oldalra. Némi rutin megszerzése után – szóval amikor már „minden patent” – lehet és érdemes is szorítani a kötésen.
