A városi kerékpározásnak általában nem része a lépcsőn közlekedés (leszámítva a határokat és félelmet nem ismerő BMX-es és triálos vagányokat), a legtöbb kerekes ilyenkor lepattan a nyeregről, és inkább fel- vagy lecipeli a gépet (alul- és felüljárók esetében, megemelt tereknél ez könnyen előfordulhat). Kevésbé forgalmas, természetközeli helyeken viszont bátrabban kísérletezhetünk a lépcsőfokok meghódításával. Mi több, a cyclocross- és hegyikerékpár-versenyek szerves része a lépcsős szakasz, és az sem ritka, hogy a bringások egyenesen ugratnak a fokokon. Nézzük tehát, mi mindent érdemes számításba venni lépcsőzéskor.
Mire képes a járgány, avagy milyen bringával ne lépcsőzzünk soha. Országútival, régi, rosszul karbantartott bringával, csomagokkal agyonterhelt kerékpárral nem érdemes lépcsőzni. Ellenben extra segítséget jelenthet, ha a biciklink teleszkópos.
Mit tudunk mi, avagy ha még a járdaszigetről sem tudunk lezökkenni, ne csigalépcsővel kezdjünk. Fontos tisztában lenni saját képességeinkkel, technikai tudásunkkal. Ha még nem sajátítottuk el a legegyszerűbb fogásokat sem, nem szégyen – ne akarjunk viszont rögtön trükkmágusokká válni, mert csúnya sérülés lehet a vége. Ahhoz, hogy lefelé vagy felfelé végig tudjunk menni néhány lépcsőfokon, nagy önbizalom, sok gyakorlat, magabiztos fékkezelés, illetve egyensúly- és ritmusérzék szükséges.
A legfontosabb azonban az alázat, mivel ha túl korán kezdünk kísérletezni nehéz mutatványokkal, szinte garantált a bukás.
Hol ne csiszoljuk tudásunkat? Középületeken, bennük vagy előttük, a lépcsőházunkban, aluljárókban, játszótereken, megállók és kereszteződések közelében, valamint távol-keleti hegycsúcsokra vezető, közvetlenül a szakadékok mellett húzódó kiépített turistalépcsőkön lehetőleg ne randalírozzunk. Válasszuk inkább a teraszunkról levezető három lépcsőfokot, egy erdei ösvényen található, gyökerekből „épült” lépcsősort vagy elhagyatott épületek külső lépcsőit.
A fékek használatáról, avagy bízni a kerékben. Akár felfelé, akár lefelé haladunk a lépcsőn, fontos szerep jut a lendületnek – ugyanakkor (főleg lefelé) abból is megárt a sok. Az alapszabály, hogy lefelé engedjük gördülni a kerekeket, mert simábban és biztonságosabban átjuthatunk a lépcsőfokokon, a sebességet pedig fokozatosan kontrolláljuk. Semmiképpen se rángassuk a fékeket, akkor nagyon csúnyát eshetünk előre, a sérülésveszély pedig a lépcsőn mindig fokozott.
Felfelé sem mindegy, hogyan közelítjük meg a lépcsőt: nemcsak a haladás, hanem a bringa első felének megemelése, a mozdulat lendülete is kulcsfontosságú.
Szökkenő kerekek. Alternatív módja a lépcsőmászásnak, ha oldalazva (tehát nem a lépcsőre merőlegesen) másszuk meg, ilyenkor fokról fokra ugrathatunk akár felfelé, akár lefelé.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
