Kétszázkilenc fellépés a válogatottban és ugyanennyi letekert kilométer. Nem számmisztika, valóság. Ha valaki nem tudná, ezek a mutatók Nagy Lászlót, a Telekom Veszprém férfi kézilabdacsapatának sportigazgatóját, a magyar férfi kézilabda-válogatott szakmai stábjának tagját jellemzik. A pályán és a pályán kívül is kitűnő sportember ezúttal a kerékpár nyergében bizonyított: körbetekerte a Balatont.
Mint korábban megírtuk, a veszprémi sztáralakulat francia irányítója, Kentin Mahé a kijárási korlátozás alatt sem maradt tétlen: mérkőzések híján ezúttal nem váratlan passzaival, hanem workoutgyakorlataival vétette észre magát közösségi oldalán.
Úgy tűnik, Nagy László, a csapat sportigazgatója is a nyomdokaiba lép. A remek sportember – aki tavaly fejezte be játékoskarrierjét – szabadidejében amúgy is rendszeresen fut, sőt kutyáival is szívesen hódol szenvedélyének.
„Tavaly nyáron kezdtem el igazán kerékpározni, és akkor azt beszéltük meg a barátaimmal, csinálhatnánk valamikor egy három-négy napos bringatúrát – idézi fel az előzményeket Nagy László – Nemrég az egyik ismerősöm felhívott, és azt mondta, körbetekeri a Balatont, majd megkérdezte, nincs-e kedvem vele tartani. Természetesen igent mondtam a felkérésre, de hozzá kell tennem, nem szerepelt a terveim között. Időszűkében voltam, ezért négy nap alatt kellett beszereznem egy olyan kerékpárt, amelyen kényelmesen elférek (Nagy László 208 centiméter magas – a szerk.), ezért két vonalat is »beizzítottam«. Van ugyan egy hegyikerékpárom, de azt javasolták, ne azzal vágjak neki a több mint kétszáz kilométeres távnak. Végül egy Békés megyei szaküzletből kaptam kölcsönbringát.”
Nagy László elárulta, nem készült különösebben a szokatlan erőpróbára, de a hozzáértők rengeteg hasznos tanáccsal látták el a menet közbeni helyes táplálkozással és folyadékbevitellel kapcsolatban. Ahogyan fogalmazott, tudatos készülés helyett inkább sodródott az árral – és milyen jól tette!
Kiderült, a Balaton-kerülést megelőzően élete leghosszabb kerékpárostúrája mindössze 66 kilométeres volt, ám arra sem edzett tudatosan, sokkal inkább a helyzet szülte a túralehetőséget. Az igazi megméretést mégis a Balaton körüli bringázás jelentette.
„Kilenc óra húsz perc alatt kerültük meg a tavat, megállásokkal együtt tíz óra tizenöt percbe telt – pontosít a számokon – Indulás előtt azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy tíz órán belül teljesítsük a távot, ami végül sikerült. Örülök, hogy tekerés közben nem volt egyetlen holtpontom sem, csupán a nyereg bizonyult néha kissé kényelmetlennek. Ez persze érthető, hiszen hosszabb távokon még a legkényelmesebb nyergek is kikezdik az embert. Izomgörcs sem nehezítette a dolgomat, a túra végén pedig kellemes fáradtságot éreztem. Annyira felbuzdultam a sikeren, hogy elhatároztam, veszek magamnak egy méretes biciklit, amellyel nekivághatok a következő nagy projektnek. Felmerült ötletként az osztrák-magyar határnál fekvő Fertő-tó megkerülése, ami körülbelül száz-százhúsz kilométer, de barátaimmal azzal az ötlettel is kacérkodunk, hogy legközelebb a déli partról indulva kerüljük meg a Balatont. De ez még a jövő zenéje.”
(Borítókép: Dömötör Csaba)
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
