Palumby lendületben – a java ezután jön!

Élete legjobb világkupa-helyezését érte el Palumby Zsombor, a magyar hegyikerékpáros válogatott huszonhárom éves versenyzője, aki a Lenzerheidében megrendezett augusztus 9-i világkupaversenyen a cross country (XCO) szakág elitkategóriájában a 61. helyen végzett.

A versenyző idei gyengébb világkupa-szereplése nem sok jót ígért a svájci világkupafutam előtt, hiszen az azt megelőző vk-versenyeken rendszerint a mezőny végén ért célba. Mindemellett a lenzerheidei világkupafutam előtti, július végi brnói hegyikerékpáros Európa-bajnokságon a csalódást keltő 49. helyen végzett a hatvannégy tagú mezőnyben.

A svájci vk-futam után az SVS Pro Team kerékpárosa hivatalos Facebook-oldalán osztotta meg örömét követőivel, és azt ígérte, „lesz ez még jobb is”.

– Az ön Facebook-bejegyzésében az olvasható, nehezebb időszak van a háta mögött. Kifejtené, mire gondolt pontosan?
– A svájci világkupát megelőző három versenyem – az országos bajnokság, az Európa-bajnokság és az azt követő olaszországi világkupaverseny – nem úgy alakult, ahogyan elterveztem. Az Eb-n szerencsétlenül rajtoltam, ráadásul a hőségben túl nagy tempóval kezdtem az elején, így hamar elfáradtam. A Val di Sole-i világkupára egy hétig magaslati edzőtáborban készültünk, ami nem vezetett különösebb formajavuláshoz. A magaslati edzőtáborozást amúgy sem könnyű jól és pontosan megtervezni. A 92. hely nem tükrözi a valós tudásomat, nem tudtam felvenni a többiek által diktált tempót.

– Azt is ebben a bejegyzésben lehetett olvasni, hogy „ismét lendült a bringa”. Nincs mindig jó barátságban a kerékpárral?
– Dehogyisnem, ezzel csupán azt akartam mondani, hogy egy hosszú sikertelenségi széria után végre jól jött ki a lépés, aminek nagyon örültem.

– Az áprilisi 2. Kanizsa Nagydíjon és a júniusi, zalaegerszegi C1-es viadalon is másodikként ért célba Parti András mögött.
– A nagykanizsai viadalt kemény felkészülés előzte meg, a verseny a világkupa-sorozatra történő felkészülésem egyik fontos állomása volt. Edzőmmel, Bogár Gáborral arra voltunk kíváncsiak, hogy megy a versenyzés kemény tréningekkel a hátam mögött. Mintegy másfél perc hátránnyal lettem második Andris mögött, de így is elégedett voltam a helyezéssel.

A zalaegerszegi igazi csúcsversenynek számított, s bár nem így terveztem, végül jól jött ki a lépés a jó versenyzők alkotta nemzetközi mezőnyben. Hajszálon múlt, hogy nem én nyertem meg a versenyt.

– Ezt követően a kiemelkedő fontosságú csömöri olimpiai kvótaszerző versenyen mégsem szerepelt jól.
– A verseny első felében nem tettem oda magam, ezt a luxust többé nem engedhetem meg magamnak. Leginkább ennek köszönhető, hogy hetedik lettem.

– A hazai kerékpársport berkein belül sokan mondják, olyan szűk az itthoni XCO-mezőny, hogy az ellenfelek barátok is egyben. Igaz ez önre, és válogatottbeli társaira, Parti Andrásra és Dina Mártonra is?
– Abszolút. Parti Andrással három hétig laktam együtt egy szobában a legutóbb edzőtáborban, ahol még jobban megismertük egymást.

Az edzőtáborokban hárman gondoskodunk a vidám hangulatért, a versenypályán azonban riválisai vagyunk egymásnak. Andris, Marci és köztem baráti a viszony.

– Az igazi megméretések a világkupa-viadalok, amelyeken nagyon erős mezőnyben lehet fejlődni. Van lehetőség arra, hogy elinduljon minden vk-versenyen?
– Abszolút, ebből a szempontból ez az év kiemelkedő. A hazai szakágon belül, különösen a válogatottnál egyre jobbak a versenyzési és edzőtáborozási lehetőségek. Ebben az évben mindössze két világkupa-állomást hagytunk ki, azokat is inkább abból a megfontolásból, hogy kicsit többet pihenhessünk.

– A Facebook-bejegyzésben azt is olvashatjuk, hogy „lesz ez még jobb is”. A tokiói olimpiára utal a rövid mondat?
– Nem, hanem hogy a jövőben több rutinnal még jobb helyezéseket érhetek el a világkupaversenyeken. Az olimpia kapcsán annyit mondhatok, ha az addig hátralevő három válogatóversenyen mindent beleadok, lesz rá esély, hogy Tokióban én képviseljem az országot. Jelenleg ez a legfőbb célom.