A terepkerékpár (cyclocross, magyarul ciklokrossz) egyike azon ritka sportágaknak, amelyeket hóban, esőben és sárban, vagyis a legcudarabb időjárási körülmények között jó (és kell) űzni. A kerékpározás e szakága sokak szerint kitartásra és gyors gondolkodásra tanítja meg az embert, hiszen minden méteren és pillanatban – a terep adottságaiból fakadóan – helyes döntéseket kell hozni.
Ezt a szakágat – talán éppen ebből fakadóan – nálunk mégsem kedvelik sokan, mert ahogy Sós Sándor, az október 5-i, szombati cyclocross Magyar Kupa-verseny főszervezője fogalmazott:
„Ez egy komfortzónán kívül eső sportág.”
Ebből kaptak egy kis ízelítőt mindazok, akik versenyzőként és nézőként szombaton kimentek a Kamaraerdei Ifjúsági Parkba. A szervezők nem titkolt szándéka, a hazai terepkerékpár-versenyek olyan eseménnyé nőjék ki magukat, mint amilyeneket Belgiumban rendeznek. Az ilyen jellegű viadalokon nemcsak a versenyzőké, hanem a családoké is a főszerep, akik piknikszerű körülmények között ismerkedhetnek meg a cyclocrosszal.
„Egyrészt örömmel tölt el, hogy sok család jött el az eseményre. Amíg apuka a terepen brusztolt a kerékpárral, a gyerekek az ugrálóvárban játszottak, vagy éppen Süsüvel barátkoztak. Igazi show-hangulatot sikerült a verseny helyszínére varázsolnunk, ebben már elég jól megközelítjük a belgiumi cyclocrossversenyeket övező légkört” – mesélte büszkén Sós Sándor.
A hétvégén az időjárás az összes arcát megmutatta, volt napsütés, eső és szél is. Sós Csaba szerint a körülmények ideálisak voltak a versenyzéshez, ennek ellenére kevesebben neveztek a Magyar Kupára, mint ahogy előzetesen várni lehetett.
„A cyclocross lényege, hogy kimozduljunk a komfortzónánkból, amihez ideálisnak semmiféleképpen sem nevezhető időjárási körülmények között kell tekernünk. Magyarországon – az elszánt versenyzőket leszámítva – sokan az utolsó utáni pillanatig kivárnak a nevezéssel, mert rossz időben inkább a komfortzónán belüli létet, a meleg szobát választják, mintsem a terepkerékpárt. Ez sajnos nem tesz jót a szakág hazai fejlődésének” – húzta alá Sós Sándor.
Pedig a szervezők minden tőlük telhetőt megtettek, hogy minél többen menjenek el az eseményre. A kicsiket gyermekprogramok és tehetségkutató-verseny, a nagyokat gulyásleves, pörkölt és sütemény várta. A szervező ugyanakkor örömmel nyugtázta, olyan sportágak kedvelői és fanatikusai is neveztek, mint a duatlon, a triatlon, a crosstriatlon, a Spartan vagy a hegyikerékpár.
„Ők nagyon örültek, hogy olyan mozgásformára leltek, amellyel ki tudják egészíteni saját sportágukat, hiszen ugyanúgy a terepkerékpár is igénybe veszi a fizikumot, fejleszti az állóképességet, ráadásul örömmel tölti el az embert, ha két kerékre pattanhat. Ha ezek a rokonsportok a jövőben még közelebb kerülnek egymáshoz, elérhetjük, hogy az időjárási körülményektől és évszaktól függetlenül egész évben szabad ég alatt lehessen sportolni” – hangsúlyozta Sós Sándor.
Fotók: Bak Ferenc
