A hosszú teljesítménytúrák szerelmese, Sára Péter hatodszor teljesítette a Kazinczy-emléktúrák 200 kilométeres távját.
„Az idén valahogy csillapodott a vágy, hogy másfél-két napra nekiadjam magam a Zemplénnek. Egyszerűen nem volt kedvem sokat menni, az olyan fárasztó. Olyannyira nem vágytam most rá, hogy még az utazást is az utolsó utáni pillanatra hagytam. A Zemplén pedig csak várt, igazán türelmesen várt, mert pontosan tudta, annak a másfél-két napnak előbb-utóbb úgyis el kell kezdődnie.
Űzött vadként indult meg mindenki, sajnos nekem sem volt annyi eszem, hogy ne akarjak az elején haladni. A lendületem talán Füzérkajatáig tartott ki, a pályacsúcsot elnapoltam.
Pusztafalu előtt kezdtünk el úgy tényleg beszélgetni Nyakas Gáborral – ami aztán kitartott másfél napon keresztül –, hogy kinek nagyobb a baja. Nekem a combomra kellett jobban figyelnem. A frissítőpontokon annyi energiát próbáltam magamba tömni, amennyi a következő tízesre kitartott: vajas kenyér, paradicsom, paprika, sós kóla (zseniális, így nem pezseg), dinnye, ropi és gumicukor, majd néha egy kis sör, csak az íze végett. A disznós réten csak úgy ugrándoztak fel előttünk a vadmalacok. Nagyjából itt jött meg az étvágyam az egészhez. Telkibánya előtt már lámpáznunk kellett, és rádöbbentem, hogy a Mátrában lemerült elemeimet raktam a fejlámpába. Csúnya hiba, hogy nem figyelhettem arra, amire legalább nyolc órán át rá vagyok utalva… A Bodó-rét előtt eltévedtünk, mert átkötötték a szalagozást. Miért nem volt elég letépkedni, így viccesebb? Átraktuk a behívó szalagokat a megfelelő helyre, de a következő ilyennél már nem kínlódtunk, rutinból vettük a helyes utat. A második napra végre ideért a szokásos kánikula, a fülledt, párás, ragadós levegőben a legnehezebb szakasz következett.
Minden egyes lépés fájt már, a talpam nagyon pihenni szeretett volna, így a futást elengedtem. Tempós sétával kapaszkodtam fel a Rákóczi-fához, ahonnan már csak a hallucinációs etap volt hátra.
Az udvaron talán négyen vártak. Készült befutóvideó is, de azt nem szeretném visszanézni. Hogy miért nem volt kedvem ehhez az egészhez, azt most sem igazán értem. Annyira szép volt a Zemplén, annyira klassz volt az egész, hogy igazándiból nincs, ami miatt panaszkodhatnék. Talán csak a szúnyogok… Ha lehet kívánni, hetedszer se legyen nehezebb!”
Szerbiában versenyzett Pápayné dr. Sár Cecília, aki Nedjalkov Balázzsal vett részt június elsején a Stara Planinán rendezett Ultra Kleka terepfutóversenyen. A pécsi futónő a 94 kilométeres távon indult.
„Kicsit tartottam tőle, mert régen mentem ekkora távot, és az ember óhatatlanul is fenntartásokkal viseltetik a keletebbre fekvő régiók iránt. A pénteki eső és köd után szombatra kitisztult az idő, kicsit borongós volt, de futáshoz ideális hőmérséklet. Már a versenyközpont működése is elég meggyőző volt, aztán a verseny bizonyította, hogy az előítéleteknek nincs helye. Csodálatos, vadregényes helyeken vitt az útvonal, nagyon jó ütemben váltakoztak a jól futható és a nehezebben járható (konkrétan: combközépig érő sűrű borókás, azaz kleka) szakaszok. A frissítőpontok kínálata (két meleg ételes pont is volt) és a lelkes segítők nagyon sokat hozzáadtak a jó élményhez.
A pályajelölés is kifogástalan volt. Szerencsére a félelmeim nem igazolódtak, végig nagyon élveztem a versenyt. A női mezőnyben elért második hely csak hab a tortán.
Nagyon ajánlom ezt a versenyt mindenkinek, aki szereti az új helyeket, mert gyönyörű környezetben, nagyon jól szervezett rendezvényen indulna.”
A pünkösdi hosszú hétvégén Török András a Salomon Ultra Trail Hungary legrövidebb távján, a Visegrád Trailen szerezte meg a második helyet csapattársa, Sulyánszki Zsolt előtt.
A magyar válogatott sikeres hegyifutója, Horváth Tímea párjától kapott karácsonyra nevezést a Zugspitz Ultra Trailre.
„Az előzetes elvárásom szerint elégedett lettem volna, ha a legjobb tízben végzek három és fél óra körüli idővel, de legnagyobb meglepetésemre a női dobogó felső fokát sikerült megcsípnem, abszolútban pedig a tizenhatodik helyen érkeztem a célba. Nagyon kellemes időben, remek pályán futhattam. Az egész verseny fantasztikus élmény volt, az első pillanattól az utolsóig tetszett, élveztem az egész futást.”
A Mapei Tour de Zalakaros kerékpárversenyén Gál Csaba vett részt a csapatból.
„A részvételem elsődleges célja egy későbbi versenyre való felkészülés volt, ezért óvatosan »bántam« magammal és a kerékpárral. Az időjárás a csúnyábbik arcát is megmutatta: bőven volt eső, szél, vízátfolyás, sárfolt, sárátfolyás. A korábbi Tour de Zalakaros-versenyeken kegyesebb volt az időjárás, így a körülmények ezúttal kicsit szokatlanok voltak, de nem megoldhatatlanok.
Nagy koncentrációt igényelt az egész verseny alatt, hogy felváltva jött az égi áldás gyengébb vagy erősebb zuhatag formájában.
Az egyenes szakaszokkal nem volt gond, viszont a kanyarokba nagyon óvatosan mentem be, hiszen slick külső gumival annyira nem javallott a nagy tempójú kanyarodás vizes aszfalton. Ez technikailag azt eredményezte, hogy a visszaesett lendület után újra fel kellett gyorsítanom, és nem lehetett »pihenni« ezeken a helyeken sem. Összességében nagyon örültem, hogy elindultam, és minden gond – defekt, bukás, egyéb technikai és fizikai probléma – nélkül jó eredménnyel zártam.”
