1. Csak tökéletesen működő kerékpárral induljunk! A műszaki ellenőrzés után a súlyfelesleget – a csengőt, a fényvisszaverőt, a csomagtartót, a sárvédőt – ajánlott leszedni. A verseny előtt néhány nappal érdemes teljesen letisztítani a bringát, mert így nagyobb eséllyel szúrunk ki időben bármilyen esetleges problémát. A gumik és a fékek állapotára különösen ügyeljünk.
2. Érkezzünk időben! Notórius későknek üzenjük, hogy értékes perceket visz el a parkolás, a rajtszámátvétel, az öltözés, a ToiToi vécék csendes magányában végrehajtott „súlytuning” és a bemelegítés is. Legkésőbb egy órával a rajt előtt, de inkább hamarabb legyünk ott a helyszínen.
3. Ami igazán fontos, elfér a mezünk zsebében: kell egy pótbelső, egy kis marokszerszám (láncbontóval), tartalék patentszem, foltozókészlet és minipumpa.
4. Energiabevitel a verseny előtt: a megelőző napokban igyunk bőségesen vizet. Bár ez egyénenként eltérő lehet, a verseny reggelén nem ajánlott svédasztalos lakomát csapni: két-három órával a rajt előtt már ne reggelizzünk, a sportkaja és a megszokott, könnyen és gyorsan emészthető „extra lendület” (energiaszelet) viszont belefér, főleg öt-tizenöt perccel a rajt előtt.
5. Frissítés verseny közben: a frissítőpontokon minden van, mi szem-szájnak – de főleg a sajgó izmoknak és az üres glikogénraktáraknak – ingere (banán, szőlőcukor, víz, izoital), úgyhogy egy-két szeleten kívül más kaját ne cipeljünk. Kulacs nélkül elindulni főbenjáró bűn, legalábbis a visszanyalós fagyi egy durvább verziója.
Ne akkor együnk-igyunk, amikor már égető hiányt jelez a szervezetünk, hanem picit hamarabb. Akármi is legyen a rajtcsomagban, új típusú étellel soha ne a versenyen kísérletezzünk!
Tapasztaljuk ki egy-egy tempósabb túrázás során, hogy mik az igényeink.
6. Versenyetika – hogy ne sérüljön senki, és ne ragadjon ránk a „mazsola” címke sem:
• Kezdőként a rajtnál semmiképp se az első sorokba, inkább a hátsó harmadba álljunk!
• A rajt után egy ideig együtt halad a mezőny (szerencsére egyre több versenyen van felvezetett, úgynevezett lassúrajt). Ilyenkor nagyon figyeljünk a sporttársainkra, tartsunk biztonságos távolságot. Az első emelkedőn úgyis megnyúlik majd a sor, oszlik a tömeg, és mindenki megtalálja a helyét (ha keresi, ha nem).
• Hirtelen fékezni, irányt váltani csak baleset elkerülése végett szabad.
• Ha egy gyorsabb kerekes érkezik mögöttünk, és nem elég tágas a hely, verbálisan (értsd: üvöltve) jelezni fogja, hogy hol fog mellettünk elhaladni: „Balról! Jobbról!” Ilyenkor ne váltsunk irányt, ezzel segítve az elhaladót.
• A kellő rutin megszerzéséig haladjunk a számunkra (!) biztonsággal abszolválható nyomvonalon. Ne stresszeljünk azon, hogy esetleg feltartunk másokat. A jobbak úgyis megelőznek, megoldják; mi inkább arra figyeljünk, hogy ne bukjunk.
• Mindig tartsunk kellő – sebességtől és terepviszonyoktól függő – távolságot az előttünk haladótól, figyeljük, milyen nyomvonalon halad, hiszen mi ugyanazt kapjuk a kerekek alá néhány pillanattal később. Viszont számítanunk kell arra is, hogy az előttünk haladóval bármikor bármi megtörténhet (esés, technikai gond, hirtelen/kényszerített irányváltás)
• Valószínűleg nem az éremért tekerünk, tehát ne görcsöljünk az időeredményen. Élvezzük a versenyt, és ha úgy adódik, álljunk meg segíteni a versenytársaknak: ez (itthon szerencsére) vice versa működik.
