Augusztus 20-án rajtol Magyarország eddigi legkeményebb és alighanem legkülönlegesebb kerékpáros teljesítménytúrája, a Hungarian Divide. A több mint száz induló arra vállalkozott, hogy legfeljebb tíz nap alatt átszeli az országot az Őrségből Sátoraljaújhelyig, megjárva a Balaton-felvidéket, hogy a Bakonyon keresztül eljusson Budapestre, majd az Északi-középhegységen át folytassa útját a szlovák határig.
A főként terepen, földes utakon tervezett 1200 kilométeres távon a résztvevők legmagasabb hegycsúcsunkat, a Kékestetőt is érintik.
A terepviszonyok leküzdése és a nagy távolság mellett kihívást jelent, hogy tilos külső segítséget igénybe venni, azaz csak a mindenki által elérhető boltokat, éttermeket, kempingeket használhatják az indulók, de minden ruhát, alvó alkalmatosságot maguknak kell a kerékpáron vinniük, és az esetlegesen felvetődő technikai problémákat is orvosolniuk kell. A nyomvonallal a navigációs eszközre töltve kell boldogulniuk, semmilyen egyéb módon nem lesz jelölve az útvonal.
Online követhető
A Hungarian Divide lesz Magyarország első olyan kerékpáros versenye, amelyen az indulók GPS alapú követőket kapnak. Az úgynevezett pontvizslatás az ultratávú futó- és kerékpárversenyeken más országokban már megszokott tevékenység. A családtagok, barátok, szurkolók egy weboldalon élőben követhetik az indulók haladását. A hasonló programokon általános jelenség, hogy a rajongók egy-egy szakaszon elkísérik a nekik legszimpatikusabb résztvevőt. A szervezők erre még nem számítanak, de a sportág fejlődésével ez is csak idő kérdése.
„Az utóbbi időben hosszabb távokat tekertem, nemrég teljesítettem egy nap alatt ötszáz kilométert, remélem, felkészülésnek ez elég lesz – mondta a Csupasportnak Várnagy Szabolcs, akihez a teljesítménytúrák mindig is közelebb álltak, mint az országúti versenyek. – Biztosan lesznek, akik minél gyorsabban akarják teljesíteni a távot, és négy nap alatt célba érnek, én kicsit hedonista szemszögből közelítem meg a rendezvényt. A célom, hogy nyolc nap alatt úgy érjek célba, hogy közben legyen kellő idő az alvásra és a pihenésre. Inkább lelkes amatőr vagyok, túlhajszolni semmiképp sem akarom magam. Úgy tervezem, hogy reggel héttől este hétig tekerek, és ha meglátok egy jó éttermet, betérek, este pedig megiszom egy-egy korsó sört, hogy a folyadékpótlással se legyen gond. És persze közben élvezem a tájat.”
De vajon mi okoz majd nagyobb nehézséget? Teljesíteni 1200 kilométert és feltekerni a Kékestetőre, vagy hogy mindenki magára lesz utalva?
Várnagy Szabolcs kényelmes tempóban szeretné teljesíteni az 1200 kilométeres távot.
„Mindkettő – folytatta Várnagy Szabolcs. – Az út nagy részét terepen kell megtenni, több meredek szakasszal, és ha az eső is esik, és sáros lesz az út, az tovább nehezíti a feladatunkat. Más lesz, mint egy országúti versenyen, az is lehet, hogy terepen csak tíz kilométert tehetünk meg egy óra alatt. Emellett körülbelül tíz kilót kell majd magunkkal cipelni, amitől olyan lesz a bringa, mint egy tank. Meg lehet ugyan szokni, de ez is plusz kihívást jelent. Folyamatosan tervezni kell, mert ennyi időre elegendő ételt és italt nem tudunk magunkkal venni, ezért mindig figyelni kell, hogy hol van a következő falu, ahol megállhatunk vásárolni, és hogy meddig lesz elég a nálunk lévő élelmiszer. Ettől igazán szép ez a verseny, már alig várom, hogy elkezdődjön.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
