Engem is csalódásként ért, hogy elhalasztottak több olyan nemzetközi kerékpáros körversenyt, amelyen indultam volna. Persze a Giro d’Italia és a Tour de France nélkül sem áll meg az élet, de mégiscsak ezek azok a viadalok, amelyekért az ember napi öt-hat órát edz, és amelyekért olyan sok mindent feláldoz.
Nagy versenyek híján az utóbbi időben kevesebbet edzek, mint normál versenyidőszakban. Mivel nem tudjuk, mikor indul újra az idény, az öt-hat órás edzésnapokat lefeleztük, ami éppen elég, hogy kondiban tartsuk magunkat arra az esetre, ha netán újra be kellene gyújtanunk a rakétákat.
Hétfő reggel nyolckor keltem, ami viszonylag korainak számít, majd a mérlegelés következett. Örömmel láttam, hogy testsúlyom a hatvanöt-hatvanhat kilogrammos optimális tartományban mozog. Reggelire zabkását ettem, mostanában valahogy ráálltam erre a vonalra, de mivel éhes maradtam, megettem még egy szendvicset is.
Reggel viszem be a legtöbb kalóriát. Az egy-két csésze kávé abban segített, hogy ténylegesen felébredjek, és frissen üljek nyeregbe. Mielőtt nekivágtam az edzésnek, szokásomhoz híven egy órát pihentem. Így tizenegy órakor pattantam a kormány mögé – az első két órát szabadban tekertem. Velem volt az „árnyékom”, édesapám is, akivel együtt szoktam edzeni. A két óra alatt nagyjából hetven kilométert tettem meg, harminchat kilométer/órás átlaggal, ami nem is rossz. A XVI. kerületben lakom, és onnan általában keleti irányba, Dány felé indulunk el. Sokáig erős szembeszél volt, ami kissé megnehezítette a dolgomat. Több rövidebb sprintet kellett beiktatnom, végig erős tempót mentem, de nagyon jól éreztem magam.
Délután egy órakor végeztem a kinti tréninggel, és olyan jólesett, hogy amikor hazaértem, egy órát a görgős kerékpárra pattantam. A szerdán kezdődő virtuális svájci körversenyen, amelyen én is indulok, a Rouvy platformot használják, ezért én is ezt a rendszert teszteltem. Hogy jobban szokjam a határterhelést, sok résztávot teljesítettem. Az első tíz perc laza volt, utána viszont nekivetettem magam az intenzív résztávoknak.
Aki használt már görgős kerékpárt, tudja, teljesen más, mint a valódi, ezért idő kell, mire megszokja az ember. Ami a Rouvyt illeti, nem vagyok maradéktalanul elégedett – sokkal nehezebb vele tekerni, mint a valóságban, ezért csak nagyon alacsony lábfordulattal haladhattam.
A mai napra ennyi jutott, ám ez gyakran előfordul, legfőképpen mostanában. Normális esetben az ebédet és a pihenőt követően újabb penzum következne, ám most ez azért is maradt el, mert a szerdai e-viadal miatt kedden szünnapot tartok, ezért nem akartam túlterhelni magam.
Az ebédről is szólnom kell, mivel mostanában – sok csapattársamhoz hasonlóan – új étrendet próbálok ki. Ez azt jelenti, hogy csökkentjük a hús mennyiségét, amennyire csak lehet, de az egyik csapattársam, aki Tour de France-szakaszgyőztes, egyáltalán nem eszik húst. Ez persze nem jelenti, hogy valaki csak vegetáriánus étrenddel lehet sikeres, de ez is egy lehetőség. Szóval a párom – akivel nemrég költöztem össze – édes burgonyából készített tepsis krumplit, amelyhez marinált tofut tálalt, és mindennek tetejébe házi tzatzikiöntet is került az asztalra.
Kedden pihenőnap, hogy szerdán teljes gőzzel nekivághassak a virtuális körversenynek.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
