Hazai érmek a kutyafogathajtó Eb-n

Bár a kutyaszánhajtásról sokaknak bizonyára a hófedte téli táj jut eszébe először, a sportágnak létezik száraz, úgynevezett dryland változata is, ennek az Európa-bajnokságát rendezték meg november elején a Veszprém megyei Magyarpolányban. Rekordszámú, tizenhét ország részvételével zajlott az esemény, összesen százhatvan versenyző indult, csaknem ezer kutyával, s a magyar indulók tizenkilenc érmet szereztek. Ez már önmagában előrelépés, figyelembe véve, hogy a 2018-as kontinenstornán három arany-, öt ezüst- és négy bronzérmet nyertek a mieink.

A szigorú szabályok természetesen meghatározzák, hogy kizárólag FCI-törzskönyvvel rendelkező szánhúzó kutyákkal, szibériai huskyval, szamojéddal, grönlandi kutyával és alaszkai malamuttal állhatnak rajthoz a versenyzők ‒ a legnagyobb fogatot tizennégy kutya húzta.

 

 

„Sosem volt még ilyen rossz idő Európa-bajnokságon, mint a vasárnapi versenynapon ‒ mesélte Dér Andrea, a Magyar Kutyasportszövetség elnöke. ‒ Hideg volt, hatalmas szél, nagy eső és óriási sár. Nemcsak egymással és az órával küzdöttek a versenyzők, hanem az elemekkel is. Hatalmas eredmény volt utolsóként is célba érni. Ennek ellenére a verseny jó hangulatban zajlott, és kimondottan euforikus állapotban ért célba mindenki. Az Európa-bajnokság nemcsak sportesemény volt, hanem kulturális és gasztronómiai rendezvény is, esténként helyi és környékbeli együttesek, zenekarok, énekkarok, tánccsoportok léptek fel, valamint helyi termékekkel is megismerkedhetett a népes nemzetközi mezőny.”

A versenyen néhány perces különbséggel indultak a versenyzők, a rajt és a célba érkezés időpontját is rögzítették, de természetesen nem volt ritka, hogy valaki már a pályán megelőzte a másikat.

 

 

„A versenyzőnek nemcsak magát, hanem a kutyáját is edzenie kell, és sokszor különedzést kell végeznie, hogy valamennyire bírja a kutya sebességét. A kutya és az ember egy csapat, és A csapat pedig annyira jó, amennyire erős és gyors a leggyengébb tagja. Általában az ember a gyengébb láncszem. Egyébként nagyon költséges a sportág, a kutyák etetése, orvosi költségei, a felszerelések és a jó versenykutyák maguk is drágák. A csehek, az osztrákok, a szlovákok, a németek és az északiak ha nem drylandben versenyeznek, akkor kerékpároznak, télen síjöringeznek. Nálunk évek óta nincs síjöringes versenyző. Kutyaszánhajtóink vannak, kiemelkedő versenyzők is akadnak közöttük, szánja is sokaknak van Magyarországon, de a síjöringezéshez nagyon erős síelőalapok kellenek, éppen ezért egy magyar versenyzőnek nem lenne egyszerű a helyzete egy téli versenyen síjöringben vagy a másik síléces kategóriában, pulkában.”

 

 

Fotók: Pesthy Márton/Veszprém Megyei Napló

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!