Sportolóként borzasztóan nehéz megélni a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzetet, hogy a négy fal között kell megoldani a felkészülésünket. Panaszkodni azonban nem akarok, mert mindenkinek kihívás – Baji Balázs sem tud ugyanúgy futni, és a diszkoszvető sem hajíthatja a szobában a szert.
Az előző bejegyzésben már meséltem a kerékpáromról, amely sokkal több egy átlagos szobabiciklinél, rengeteget segít, hogy fenntartsam a kondíciómat.
Mivel imádom Olaszországot, ma azt a programot állítottam be, amely az Iseói-tó környékére visz el. A koronavírus-járványban éppen ez az olaszországi régió, a lombardiai a leginkább érintett, de így veszélytelenül járhatok arrafelé, sőt az útvonal még a környék dombjaira is felvisz.
Ez egyébként igen intenzív, kétórás program.
Tudom, amikor újra úszhatok, szinte az alapozástól kell kezdenem mindent, de a kerékpár segít hetven-nyolcvan százalékos szinten tartani magam. A szárazföldi edzésekhez szükséges eszközökkel egyébként csehül állok, ám az ezért a munkáért felelős edzőmmel mindent átbeszéltünk, a kerékpáron kívül néhány súlyzót, gumi- és ugrókötelet használok.
Azzal, hogy itthon van az egész család, sokkal több részletre kell figyelnem. A kerékpárnak hangja van, és senkit sem akarok zavarni, mivel a gyerekek tanulnak, a párom itthonról dolgozik, tárgyal. Sok mindent kell összehangolni, ezért igyekszem kora reggel vagy késő este végezni az edzéseket. A hűvös idő miatt egyelőre nem a teraszon vagy a kertben készülök, mert minden kockázatot minimalizálok, a legapróbb veszélyeket is kerülöm, nehogy megbetegedjek.
A legfontosabb, hogy megóvjuk magunkat minden bajtól.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
