Általában hétvégente végzem el a hosszabb edzéseket, és bár a karantén idején majdnem mindegy lenne – azért nem teljesen, hiszen a hétköznap délelőttök kiesnek az iskola miatt –, így szoktam meg.
Ezért aztán a szombat nem a hét vége, vagyis ma, vasárnap hosszabb, egy óra negyven perces terepfutás vár rám, szombaton pedig a kétórás bringázást, görgőzős hegyi szakaszt – amolyan téglaedzésként – húsz perc futás követett. Ennek lényege, hogy a futóizmok megszokják, a kerékpározás után egyből be kell kapcsolniuk.
Ahogyan hazaértem a négy kilométer után, pont azt mondtam a páromnak, mennyire jól éreztem magam. A versenyen általában éppen az első egy-két-három kilométer nehéz, a ritmikus kerékpárosmozgásra van beállva a láb, kicsit rozsdás még, ám most nagyon jól ment a futás.
Általában hármas ciklusban edzek, azaz a könnyebb hetet – amilyen a mostani volt – két fokozatosan nehezebb követi. Mivel vasárnap (ma) még hosszút futok, hétfőn valószínűleg pihenek. Egyébként nincs olyan nap, hogy semmit se csinálnék, kis hasizomedzést végzek, vagy az úszóizmokat mozgatom meg a vasatrainerrel. Abban a formában vagyok, amilyenben lennem kell, ez a produktív szakasz, se alul- se túledzve.
Legutóbb említettem, a gyerekek mellett, a sok elfoglaltság miatt mennyire nehéz időt találni az edzésre, és hogy a mentális rákészülés szinte ki is marad. Ugyanakkor a kevés szabad percben azért igyekszem ráhangolódni, például előző este vagy reggel megnézem, milyen tréning következik. Így átgondolhatom, mikor lesz nehéz, és mikor kell különösen koncentrálni, hol jöhet a holtpont.
Nagyon szeretem a nap elejére vagy közepére időzíteni az edzést. Eleve az utóbbi az ideális, leginkább produktív időpont, mivel a test már felébredt, a táplálékot feldolgozta, még energikus.
Személy szerint az az igazi, amikor tudom, hogy előttem áll még a délután, amelyet aktívan, a gyerekekkel tölthetek. Minél későbbre tolódik a tréning, annál inkább irritál. A szombati két és fél óra mozgás is teljesen feldobott, mintha kicseréltek volna!
Az edzésben egyébként motiválnak az élsportolók, hogy ők miként kezelik a bizonytalan helyzetet. Náluk a formába hozásnak még nagyobb a tétje, ám – más szinten persze, de – a hobbisportolóknál is fontos, no meg az intenzitás, az edzésmunka – minden működik, csak kicsiben. Sokat olvasok a legjobbakról, motiválnak az edzésben, remélem, én is adtam erőt másoknak a rendszeres mozgáshoz!
A sport minden téren érzékenyíti az embert, futóklubommal, az IRUNmore Team SE-vel maszkokat vittünk az ország különböző pontjaira.
Túróczi Réka első bejegyzését itt olvashatja, míg a másodikat itt.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
