Egyre közeledik november 3, a Piros 85 időpontja. A rangos verseny – ami terepfutó országos bajnokság és a legendás Ultra Trail du Mont Blanc egyik kvalifikációs versenye is egyben – pályacsúcsát a kétszeres győztes Muhari Gábor tartja 7:24:01 órás idővel. A rutinos futót arra kértük, adjon néhány tanácsot azoknak, akik kevesebb tapasztalattal rendelkeznek, netán először gondolták úgy, hogy rész vesznek a versenyen.
„A felkészülés eléggé egyénre szabott, de egy erősebb maratoni felkészüléssel szerintem már végig lehet menni – mondta Muhari Gábor. – Nyilván nehezíti a helyzetet, hogy terepen futunk, ezért az erőt jobban be kell osztani, mint egy sík versenyen és az iramra is fokozottan figyelni kell. A háromezer méteres szint nem annyira sok, és viszonylag jól el van osztva. Akad egy-két nehezebb emelkedő, de nagy sziklás, bukdácsolós rész szerencsére nincs. A táv második harmadának emelkedői viszont nagyon tudnak fájni, ha valaki túlzottan lelkesen kezd és elfutja az elejét. Kritikus pont még a frissítés. A rajttól a célig átlagban nyolc-tizenkét óra eltelik, és az energiát folyamatosan kell pótolni.”
Az étkezések és ivások ütemét mindenki magának állítja be, aki egy ilyen kaliberű versenyen indul, már jó eséllyel rendelkezik akkora tapasztalattal, hogy legyen rálátása, mire reagál jól a szervezete. Abban azonban sokat lehet segíteni, hogy a kiválasztott frissítőket hogyan vigyük magunkkal, egyáltalán magunkkal kell-e vinnünk?
„Hátizsákot már egy ideje nem használok, sőt az is előfordul, hogy futás közben mindössze italt fogyasztok, illetve egy-két zselét, amelyeket leadok a csomagpontokon. A frissítés attól is függ, hogy kinek mennyire speciális igényei vannak. Érdemes megnézni a listát, hogy mit adnak a frissítőpontokon, ha valakinek az megfelel, előfordulhat, hogy semmit sem kell magával vinnie, illetve leadnia. Azt javasolom, hogy lehetőség szerint minél kevesebb pluszsúlyt cipeljünk, és használjuk ki jól a csomag- és frissítőpontokat.”
Az étkezések megtervezése mellett sokak számára nehézséget okozhat még a megfelelő ruházat kiválasztása. Amíg túránál a lassú tempó miatt alulra is több réteget lehet venni, felülre pedig kabátot, a terepfutók ennél sokkal lazább öltözetben vágnak neki a távok legyűrésének.
„Nem szeretek dzsekiben futni, mert bármilyen vékony és jól szellőzik, akkor is nagyon bele lehet izzadni. Ha olyan az időjárás, a csomagpontokon le lehet adni pluszruházatot. Mindenképpen figyelembe kell venni, hogy egy maratonihoz képest lényegesen lassúbb tempóban megy az ember.”
A Piros 85 esetében rendszeresen előkerülő téma a terepfutók és a túrázók viszonya. Szervezési okokból a túrázók előbb rajtolnak, ez azonban magával hozza azt, hogy a gyorsabban haladó terepfutóknak folyamatosan előzgetniük kell őket.
„Ennek a kérdésnek van pozitív és negatív része is. Pozitív, hogy nem annyira kell figyelni a pályát, mert látom, hogy hol mennek a túrázók, és elég csak követni őket. Ez egyedül akkor veszélyes, ha a túrázók rossz irányba mennek, tavaly pont belefutottam egy ilyenbe. Ami nem annyira pozitív, hogy a Piros 85 elején, Dömösön akad egy-két kritikus, egynyomos ösvény, ahol kissé kényelmetlen kerülgetni az embereket. Ez mindkét felet zavarja, de már megszoktam, ez a verseny sajátossága. A problémát úgy lehetne megoldani, ha a futók rajtolnának előbb, de akkor jóval korábban kellene nyitnia minden állomáshelynek.”
A Csillaghegy–Dömös–Dobogókő–János-hegy–Budaörs útvonalat érintő piros turistajelzésen zajló Piros 85 teljes távja 87.86 kilométer, szintemelkedése 3205 méter. A terepfutásra vállalkozóknak 15 órás szintidővel kell számolniuk, míg a teljesítménytúrázóknak 22 órával. Hogy terepfutó szempontból mennyire számít rangosnak a verseny?
„Megvan a presztízse, a jobb futók közül a többség ott lesz, de nyilván nem mindenki. Sajnos egyelőre nincs olyan verseny Magyarországon, ahol a legjobbak mind úgy éreznék, hogy oda kell állniuk, de azért erős lesz a mezőny. Ami engem illet, meglehetősen időjárásfüggő, hogy mire leszek képes. A hideggel nincs bajom, de az eső vagy hó eléggé zavaró lenne. Kétszer már nyertem, idén is szeretnék elöl lenni. Ha a célban azt érzem, ennél jobban nem mehetett volna, elégedett leszek. Az időeredmény és a helyezés másodlagos.”
