Van valami bolondosság bennünk, futókban, mert annak ellenére, hogy lenne bőven bajunk, még plusznyomást magunkra teszünk mindenféle versenycélokkal és teljesítményelvárásokkal. Több mint 10 év aktív futással a hátam mögött vannak olyan javaslataim, amelyek nekem sokat segítettek abban, hogyan ne vegyék át az uralmat a célok a futás öröme felett:
- Most kezdtél csak futni? Egyelőre hagyd a francba a nagy célokat!
Ha még kezdő vagy a pályán, és csak az idén kezdted a műfajt, legyél türelmes magaddal, adj időt ennek az egész „futásdolognak”. Élvezzétek egymást, ismerkedjetek össze, váljon rutinná, a részeddé egészen addig, amíg már őszintén úgy gondolsz magadra, mint rendszeres futóra. Ha ez megvan, böngéssz ide vissza, és olvasd el a cikk további részét!
- Ha már régebbi motoros vagy, kezeld a helyén a célokat, fő szempont a realitás!
Sokunknak a futás valójában hobbi, valószínűleg nem leszünk olimpiai bajnokok. Pontosan ezért az önparáztatás szükségtelen. Ha túl magasra helyezed a lécet, ha a célok már mérgezik a kapcsolatod a futással, lazíts rajtuk, engedd el, és élvezd önmagáért a mozgásért. A futás akkor éri el igazán a célját, ha szerelem marad. Ez egy olyan tevékenység, amelynek révén önmagad lehetsz, kieresztheted a gőzt, itt ne kelljen elvárásoknak megfelelned. Egy jó futóedző ezen a ponton sokat tud segíteni!
- Az örök bölcselet: egyensúly!
Nem tagadom meg magam, edzőként alapvetően szeretjük, ha pár hónap után azért kialakulnak célok. Azért fontos, mert kell, hogy valami irányt adjon, ami jelöli, merre tartunk. Nem feltétlenül versenyre gondolok – az én célom először a fogyás volt, az más kérdés, hogy utána magával rántott a futóversenyek világa. Szóval kell valami, amit mérni tudunk, ami segít következtetéseket levonni. Ez a cél maradjon reális, de ne legyen túl könnyen elérhető sem.
Fontos, hogy motiváljon, hogy olyan legyen, ami miatt télen is felöltözöl, és nekiindulsz, de semmiképp sem rándul már akkor görcsbe a gyomrod, amikor eszedbe jut.
- Szezontervezés
A Plandurance-nál úgy dolgozunk, hogy minden szezon után, ha lehet, az egész következő szezont előre megtervezzük. Persze lehet, hogy télen csak tavaszig látunk, de a lényeg, hogy a szezon végén leülünk, és pontról pontra átvesszük a következő évet, hogyan fog felépülni. A logika a következő:
„A”-verseny: Ebből egy szezonban maximum hármat tervezünk. Ezek a főversenyek, ezekre edzünk, ezekkel mérjük a munka sikerességét. Nagyon fontos szerepük van a periodizációban, ezeken a versenyeken csúcsformában kell lenni.
„B”-verseny: Fontos versenyek, de nem a piramis csúcsai. Körülbelül 4-8-at jelölünk ki. Ezeknek a versenyeknek a hetében kicsit csökkentjük a terhelést, de nem az „A”-versenyekre való felkészülés kárára.
„C”-verseny: Na, ezeket a versenyeket edzésként kezeljük. Az edzéstervben szereplő normál heti hosszú edzésnek felelnek meg. Annyiból nagyon hasznosak, hogy olyan tényezőket próbálgathatsz, mint a versenyfelszerelés, a taktika, a frissítés.
Ha téged is elkapott már a gépszíj, és sokat jársz versenyekre, sorold be őket ebben az A-, B-, C-kategória rendszerben. Az „A”-versenyeid előtt 2-3 héttel már ne legyen más versenyed és kemény edzésed.
- Figyelj magadra az edzések alatt is!
A fejlődésedet nem csak versenyben mérheted. Sportolóim futóedzéstervébe rendszeresen teszek tesztfutást, aminek legfőbb szerepe, hogy kontrasztos képet adjon a fejlődésről. Ezt te is gyakorolhatod. Időről időre illessz be olyan edzést, amelyen méred a változást. Egy megszokott útvonal, táv tökéletes arra, hogy összehasonlítsd a két „tesztfutásod”.
Tehát fuss a futás öröméért, figyeld magad, és válassz úgy reális célokat, hogy motiváljanak, előrevigyenek, és növeljék a futás iránti szenvedélyed!
A szerző Moós Gergely, a Plandurance alapítója.
Most indulsz? Töltsd le Moós Gergő ingyenes, kezdő futóknak szánt írását: 12 pont, amire figyelj oda, ha elkezdesz futni!
