A street workout saját testsúllyal végzett mozgásforma, amelyben beemelik a tornából ismert erő- illetve akrobatikus elemeket. Leginkább a gyűrű és a nyújtó fordul elő, előbbin az erőelemeket, utóbbin az akrobatikus elemeket mutatják be.
Szarka Ákossal, Magyarország egyetlen világbajnoki érmes versenyzőjével beszélgettünk, aki elmondta, 2020-ban rengeteg új park épült itthon, így egyre többen űzik a sportágat.
„A tavalyi évben több, mint ezer új park épült Magyarországon, így az amatőrök körében nőtt a sportág népszerűsége – kezdte a 2013-ban Lettországban világbajoki bronzérmet szerző Szarka Ákos. – Profi szinten más a helyzet, nyilván a koronavírus is közbeszólt, ám a versenyzés nem annyira kifizetődő. Igaz, van egy közösség, amellyel mi is próbálunk foglalkozni, amely szeretne komolyabban belemerülni a sportágba. Ez nagyjából nonprofit buli, ám az biztos, hogy fejlődik a magyar street workout közösség. Nekünk nem az a célunk, hogy Magyarországon élsporttá váljon ez, azt próbáljuk elérni, hogy a teljesen kezdők, akik például még nem tudnak húzódzkodni, elkezdjék. A probléma az, hogy nem mernek nekiugrani, csupán azt érzik, hogy »hú ez biztos nehéz, mivel itt húzódzkodni kell.« A célunk, hogy a kezdők is nyugodtan nekiugorjanak. Alapvetően azt valljuk: »nem tudod felhúzni magad a húzódzkodón? Hát nálunk majd megtanulod!« Ezen felül sok minden másra is kiterjesztjük a tudásunkat, versenyeket szervezünk, bíráskodunk Magyarországon és külföldön, és természetesen sportolókkal foglalkozunk.
Manapság sokan látogatják a kinti, ingyenes parkokat, és elkezdenek maguktól mozogni, ám ilyenkor könnyen megsérülhetnek, emiatt elmegy a kedvük.
Jól kell kiválasztani a rávezető gyakorlatokat. Mi ebben is tudunk segíteni. Teremben tartjuk az edzéseket, kint nem lehet megfelelő módon készülni, esik az eső, fúj a szél, bent viszont állandó körülmények vannak.”
Rendszeresen jár külföldi versenyekre bíráskodni, ám itthon sem tétlenkedik, szívesen adja át tudását a tanulni vágyó trénereknek.
„A sportági múltam miatt sokszor hívnak külföldi versenyekre bíráskodni vagy zsűrizni. Létezik street workout világszövetség, de itthon a versenyek kisebb közösségek szervezésében zajlanak. Folyamatosan szervezünk házi bajnokságokat, több állomást jelölünk ki, így kvázi edzőmeccs jelleggel készítjük fel a sportolni vágyókat. Kétezertizenhétben fejeztem be a versenyzést, azóta csak edzősködöm.
Kineveltem trénereket, így már hárman vagyunk a tight hold rendszerben. Ennek egyik fő célja, hogy meghozzuk a kezdők kedvét és bátorságát.
A terem és az eszközök adva vannak, már csak a tudást kell felépíteni. Folyamatosan szervezünk versenyeket és kupasorozatokat. Létezik egyéni, csapat- és pénznyereményes párbaj is. Jelen pillanatban is folyamatosan oktatom a tanulni vágyó trénereket, ha valaki személyi edző, és szeretne plusztudást szerezni, keressen nyugodtan.”
Szarka Ákos elmondta az itthon rendezett bajnokságoknak és kupáknak különleges lebonyolítási módjuk van.
„A street workout kevésbé objektíven értékelhető, mint például egy atlétikai futószám, éppen ezért többféle lebonyolítás létezik. A világbajnokság rendhagyó, kétfordulós. A színpadi eszközpark adva van, mindig szerepel talajgyakorlat, húzódzkodó, bordásfal, majomlétra és párhuzamos korlát. Szabadon választott kétperces kört kell bemutatni, ám sok megkötés van. Például tartási hossz, továbbá kell lenni akrobatikus és erőelemnek is a kombinációkban. Ez a legnehezebben értékelhető forma. Létezik párbaj típusú, amely sokkal értékelhetőbb bírói szemmel. Egyszerre két versenyző áll a színpadon, és felváltva mutatják be a gyakorlatokat. Mi itthon kitaláltunk egy harmadik, még objektívebb módszert a házi kupáinknak. Párbaj jellegű, ám egymásnak kell feladatot adni. Először bemutatja az egyik versenyző a gyakorlatát, ugyanezt kell bemutatnia a másiknak, majd fordítva. Ez könnyebben értékelhető a laikusok számára is, sokkal érthetőbb. Egyelőre ez még csak nálunk, házon belül van, nemzetközileg nem jellemző versenyforma.”
Az év elején részt vett az Exatlon Hungary című műsorában, ahol érdekes tapasztalatokat szerzett, és örült, hogy nem használhatták az okostelefonokat.
„Nagyon jó volt, igaz, tudtam már az elején, hogy nem én vagyok a legjobb dobó a világon. Könnyű volt együtt élni idegen emberekkel, rosszabbra számítottam. A pálya egyfajta felnőtt ugróiskola volt, figyelni kellett a tempóra, ám nem szabadott kapkodni. A legfontosabb rész az ügyességi feladat, ide minél alacsonyabb pulzussal kellett megérkezni. Zseniális volt, hogy nem lehetett nálunk telefon.”
Fotók: Szarka Ákos/Instagram
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
