A Balatonalmádiban élő Muladi-Piros Gabriella már kisgyermekkorában rendszeresen sportolt, hároméves kora óta úszott, édesapja a balatonfűzfői uszoda sportvezetője volt. Tízéves korában kezdte el a triatlont.
„Fűzfőn rendeztek egy jeges triatlont, ami azt jelentette, hogy korcsolyázni kellett a Balatonon, onnan felfutni az uszodába, ahol meg úsztunk – kezdte Muladi-Piros Gabriella, aki az október 2-án rendezett Vadlán ultrafutóversenyen a harmadik helyen végzett a női mezőnyben. – Ott figyelt fel rá apu, hogy átlagon felüli az állóképességem, és akkor kezdtünk el ezzel komolyabban foglalkozni.”
A Fűzfői Triatlon Egyesület tagjaként huszonkét éves koráig versenyszerűen triatlonozott és duatlonozott, időközben (a Győri Vízisport SE sportolójaként) duatlonban kétszeres világbajnok lett a junior B-kategóriában, vagyis a 17-18 évesek között.
„Ez ezerkilencszázkilencvenhatban történt, akkor voltam tizenhét éves. Olaszországban, Ferrarában rendezték a versenyt, ahol csapatban is nyertünk, így lettem kétszeres világbajnok.”
Az intenzív évek után jött egy kis szünet, a pécsi egyetemre járt testnevelő szakra. Ekkor már nem érezte magát olyan motiváltnak a sportolásban, mint korábban. Bár az egyetem után a sportlövészetet is kipróbálta, sőt válogatott lett, és Európa-bajnokságon is részt vett, de azt is abbahagyta. Elkezdett dolgozni, testnevelést oktatni, amit később felváltottak a csoportos órák és a személyi edzések, a mai napig ez a munkája. Ugyanakkor a futás visszatért az életébe. Amikor megismerkedett a férjével, ő ösztönözte, hogy komolyabban foglalkozzon ezzel a sportággal. Megalapították a Piros Életmód és Sport Egyesületet Veszprémben, azzal a céllal, hogy a hobbifutókat összefogják, közösen eddzenek, és együtt menjenek versenyekre.
„Aszfaltos futó voltam világ életemben, és mivel ebben nőttem fel, az izmaim is ehhez alakultak. De mert elmúltam negyvenéves, egy hosszabb futás után már nekem is itt fáj, meg ott fáj. Emiatt, illetve a barátok és a férjem ösztönzésére elkezdtem a terepfutással barátkozni. Először nagyon nem tetszett. Teljesen más, lassúnak is érzi magát az ember, de aztán megszerettem, sőt a terepfutásnál semmi gondom sincs a hosszabb távok után.”
Aztán jött a Vadlán Ultra Terep.
„A férjem és a barátai évek óta eljártak erre a versenyre, és mindig hatalmas élménnyel jöttek haza. Így én is kedvet kaptam hozzá, bár rettentő soknak tűnt az ötven kilométer.”
Fél év kellett a felkészüléshez, minimum heti négy futással, de hozzáteszi, ez egyénfüggő. Neki abból a szempontból könnyebb, hogy stabil alapokra építhet a sportmúltja révén, ugyanakkor nehezebb is, mert egy-egy edzés után a mindennapos csoportos órák miatt kevesebb idő jut a regenerálódásra. Eleve úgy indult neki a Vadlánnak, hogy titkon szeretett volna a dobogóra állni.
„Versenyzői agyam van, ilyenkor a lehető legtöbbet akarom kihozni magamból. Hogy ez mire elég, nem tudtam, mert nem ismertem a mezőnyt. Éreztem, hogy jól megy, motivált is voltam, közben pedig mondták a frissítőállomáson, hogy a harmadik nő vagyok, ami sokat dobott rajtam.”
Az ötven kilométeres, 1300 méter szintemelkedésű távot 5:28:18-as idővel teljesítette. A célba érők mindannyian kaptak befutókövet, amelyen feltüntették az érintett helyeket, mint például Vonyarcvashegyet vagy Rezi várát.
„Először hagyok magamnak egy kis pihenőt, aztán lehet, hogy megpróbálom ugyanezen a versenyen a száznyolc kilométeres távot. Most lesz vége a futószezonnak, indul az alapozás, ez a legjobb időszak, hogy ne csupán fél, hanem egy teljes évet készülhessek rá. Az egyesületünkkel is vannak terveim. Mivel egyre többen futnak, kiemelt hangsúlyt fektetnék a futótechnikára. Ugyanakkor – mivel a lányom miatt én is érintve vagyok – a gyerekeket is szeretném ösztönözni a futással egy olyan hobbisportra, amelyben nincs teljesítménykényszer, csak a mozgás öröme számít.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
