Remekül menetelt a Kiss Péter-emléktúrán, és az első helyen ért célba. Milyen tervekkel rajtolt?
Abban bíztam, hogy a tavalyi időmet meg tudom javítani, és majdnem negyven percet faragtam rajta, aminek kifejezetten örültem. – mondta a 22 esztendős Klucsár Marcell, aki 6:25:17-es idővel nyerte meg a Kiss Péter-emléktúra 57 kilométeres távját. – Ez az esemény nem verseny, nem számít a helyezés – ez egy közösségi élmény, amelyen összegyűlnek a sportolók, túrázók, futók, és jól érzik magukat a természetben. Csupán élvezni akartam, egyáltalán nem feszültem rá. Külön kiemelném, hogy jó érzés volt sok ismerőssel találkozni, és meg kell említeni, hogy kiváló sportemberről emlékeztünk meg. Nagyszerű teljesítménytúra, csak jókat tudok mondani róla.
Mégis milyen volt a futása? Egyáltalán lehet futásnak hívni?
Ez az útvonal idehaza nem tartozik a jól futható terepek közé… Azért így is öt óra futás volt a csaknem hat és fél órából. Elég nehéz volt a terep, igaz ezúttal nem esett a hó, és nem keletkezett jég a Mátrában, ám sárral bőven találkoztunk. A tavalyiaknál jobbak voltak a körülmények, igaz, a patakok jócskán tele voltak vízzel, előfordult néhány izgalmas helyzet. Szeretem az ilyen körülményeket és az ehhez hasonló kihívásokat, nagyon jól éreztem magam. Rengeteg volt a szintemelkedés, ám ez nem okozott problémát, ugyanis kifejezetten kedvelem.
Mivel mindenki akkor rajtolt, amikor akart, a célba érkezést követően sem lehetett biztosan tudni, hogy mire is volt elég a teljesítmény. Hiába ment valaki jó időt, ha más egy órával később indulva gyorsabb volt, ő ugrott az élre – persze ez csak később derülhetett ki, ami egyfajta izgalmi faktort jelent.
Igaz, én nem nagyon foglalkoztam a helyezéssel, csak tettem a dolgom becsülettel, és mentem előre. Mindig a legjobbat próbálom kihozni magamból, most is igyekeztem, és nagyon örültem, hogy meg tudtam dönteni a tavalyi időeredményemet. Ami a frissítésemet illeti, nem a szokásos versenyeken alkalmazottat használtam, ugyanis az ilyen eseményeken szeretem próbálgatni, hogy mi működik, és mi nem. A hajrában nehezebben mentek az emelkedők, de nem okozott nagy problémát.
Ön lett tavaly az év ultraterepfutó felfedezettje, illetve a verseny után Gáspár Péter úgy fogalmazott a közösségi oldalán, hogy ha nem fásul bele, és elég türelmes lesz, a következő két évtizedben ön lesz a magyar terepultrázás főszereplője, távtól függetlenül. Szép jövő látszik kirajzolódni…
Természetesen olvastam én is, nagyon jó fej Gáspár Peti, ezúton is köszönöm neki, rendkívül jólesett a véleménye. Én csak azt teszem, amit szeretek, futok becsülettel, és remélem, még sokáig űzhetem ezt a csodálatos sportágat. Nem hiszem, hogy megunom, vagy belefásulok, igyekszem okosan csinálni. Folyamatosan tanulok, és fejlesztem magam, bízom benne, hogy fejlődöm még. Még egyszer köszönöm, de tudni kell, hogy rengeteg nagyszerű futó van Magyarországon.
Gyanítom, most a felkészülésre összpontosít, de milyen céljai vannak az év hátralévő részére?
Valóban, jelenleg javában zajlik a felkészülési időszak, télen általában megpróbálok minél több szintet gyűjteni. Egy-két versenyen már voltam, nagyszerűen ment minden, és bár még csak az elején vagyok, jó úton járok. A következő megméretésem a március közepén rendezendő negyvenöt kilométeres Császta Trail lesz, majd áprilisban következik az egyik idei főversenyem, a Mátrabérc. A nyárról még nem tudok semmi biztosat mondani, ám az száz százalék, hogy a Vadlán Terep Ultra száznyolc kilométeres távján ott leszek.
