„Az Ó-Bükkben, Borsodnádasdon nőttem fel, ott szerettem meg a természetet és a hegyeket – mesélt a Csupasportnak a kezdetekről Hajduk Eszter. – Télen szánkóztunk és korcsolyáztunk a tó jegén, nyáron »majomhintáztunk« a vízben, sokat túráztunk és gombásztunk a családdal. Iskolás koromban atletizáltam, a testnevelő tanárom volt a szomszédom, így nem lóghattam el egy edzést sem. Ő mutatta meg nekem a futás rejtelmeit, a légzéstechnikát, a futóstílust, így nagyon jó alapokat kaptam.”
Középiskolásként inkább a bulizás került előtérbe, de a különböző sportágak továbbra is jelen voltak az életében. Tizenöt éven át snowboardozott Ausztriában, emellett krav magázott, fallabdázott, evezett, biciklizett, lovagolt. Majd jöttek a teljesítménytúrák, amelyekbe egy idő után bele-belefutott, így váltott át a terepfutásra, eleinte instant körökön vett részt, majd versenyeken is szerepelt. És ne feledkezzünk meg a hegymászásról sem, amelynek szenvedélye egy félelem leküzdésének köszönhetően alakult ki.
„Volt egy fiatalkori rossz élményem. Az egerbaktai tóhoz jártunk fürdeni, amelyet tízméteres sziklafalak öveznek, onnan ugráltunk a vízbe tornacipőben, hogy vissza tudjunk mászni. Egyszer rossz úton mentem fel, és ott ragadtam a fal kellős közepén, remegett a lábam, semerre sem bírtam mozdulni. Végül a segítségemre siettek, de életveszélyes helyzet volt.”
Eszter mindig is sóvárogva nézte a hegymászókat, tudta, hogy le kell küzdenie a traumából fakadó tériszonyát. Aztán egy barátja elvitte sziklát mászni, ahol egyből bedobták a mély vízbe: az oszolyi sziklafalról kellett leereszkednie kötélen, amit szépen, fokozatosan meg is csinált. Ekkor sikerült túllendülnie korábbi rossz élményén, amihez a via ferrata is hozzájárult.
„A sziklamászáshoz a magabiztosság mellett kell egyfajta bölcsesség is, hogy fel tudja mérni az ember, hol van a teljesítőképessége határa – mondta. – Ezt akkor sikerült behatárolnom magamban, és most már mindig így mászom. E mellé jött az alpinmászás, ami a nagy kedvencem, és abból adódóan, hogy terepen futok, megfelelő az állóképességem, ami ennél a tevékenységnél nem árt.”
Eszter nagyobb hegységekben is járt, ilyen volt például a több mint ötezer méter magas Ararát, amelyre nem okozott különösebb gondot a feljutás. Elmondása szerint nem attól függ a hegy nehézsége, hogy milyen magas.
„Inkább azok a nehéz utak, amelyek technikásabbak – magyarázta – Az egyik legmeghatározóbb élményem a Winterleitengrat volt a 3361 méter magas Hochalmspitzére, ahol a III+ nehézségű utat minden biztosítás nélkül másztuk meg. De megemlíteném az Ausztria legmagasabb hegyére, a Grossglocknerre vezető utat is, ahol ugyan biztosítva, de a nehezebbik normál útvonalon, a Stüdlgraton mentünk fel.”
Eszter négy éve, 2019-ben kezdett el terepen futni. Életében először 2020-ban, szintén a Téli Börzsöny Trailen állt dobogón, ekkor a harmadik helyet szerezte meg. A mostani versenyen is megfordult a fejében a dobogó lehetősége, pedig nem tartja magát jó futónak, hiszen ő nem a versenyzés, hanem az élmény miatt fut.
„Egyfajta szabadságérzetet ad nekem az erdő, a természet közelsége olyan energiával tölt fel, amelyet a mindennapjaimban is tudok hasznosítani – fogalmazott. – Azt az erőt, magabiztosságot, amit ott kapok, az élet más területein is fel tudom használni. Ebben a világban rengeteg nehézség adódik, és arra is jó a sport, hogy szembe tudjunk nézni a problémákkal, mert ha ezt tesszük, akkor könnyebben fogjuk tudni átvészelni a nehezebb időszakokat, amelyek persze azért vannak, hogy tanítsanak minket.”
Eszter mindig kis lépesekben gondolkodik. Szeretne a terepfutással sok új tájat és embert megismerni, utazási szenvedélye abból fakad, hogy huszonkét éven keresztül utazási irodában dolgozott. A jövőbeli terveket nézve annyit elárult, hogy a Kazinczy 200-ra szeretne az idén eljutni.
Eddig a Vadrózsa 160 kilométeres versenye volt a leghosszabb táv, amit – a nők között egyébként első helyen – teljesített, de másodikként végzett a Mátra 115 teljesítménytúra és terepfutóversenyen is. A célverseny mellett azonban a közösségépítés is fontos számára, az, hogy az embereket mozgásra és egészségesebb életmódra sarkallja. Ezért is dolgozik a Maratonman Depóban, hogy minél közelebb legyen a sporthoz, és minél több fórumon tudja az embereket ösztönözni, motiválni.
„Azt szeretném, hogy az emberek ne csak ott otthon üljenek a tévé előtt, hanem menjenek és sportoljanak, mert azzal rengeteget tesznek az egészségükért. Nem kell ultratávokat futni meg túrázni, ha pár kilométert megtesznek, már azzal sokat tesznek az egészségükért.
Sokszor többen megyünk edzeni, túrázni, és ehhez a csapathoz nyugodtan lehet csatlakozni. Bárki megkereshet futással, túrázással vagy akár extrém sporttal kapcsolatban is, nagyon szívesen segítek” – tette hozzá zárásként.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
