2019. augusztus 31., szombat reggel 8:59 perc, Oberstdorf, Németország. Uta Albrecht még az utolsó pillantásokat veti az órájára, miközben körbenéz a rajtkapu alatt álló ezer futóra. Napszemüvege alatt gyűlnek a könnycseppek, amiket aztán a visszaszámláláskor már nem tart vissza. Elérkezett az ünnepi pillanat is: még három másodperc, kettő, egy, és Martin Hafenmair versenyigazgató kezében eldördül a startpisztoly, amely hosszú útra bocsájtja az izgatott tömeget. Nyolcnapos utazásra indulnak a futók, Németországon, Ausztrián, és Svájcon keresztül vezető hosszú úton, 275 kilométeren át, Olaszországba. Hosszú út vár rájuk, amelynek végén ott a megvalósult álmuk, amiért oly régóta dolgoznak. És az út végén Uta, valamint férje, Heinrich Albrecht is ott lesz a célban, hogy egyesével üdvözöljék a beérkezőket.
Heinrich és Uta immár tizenöt éve szervezi töretlen sikerrel Európa egyik legkeményebb és legszínvonalasabb ultratávú, többnapos magashegyi terepfutóversenyét, az Alpokat keresztbe átszelő Transalpine Runt. A rendszer tökéletesen működik, a versenyzők imádják, van, aki már a kezdetek óta minden évben részt vesz az eseményen.
9 óra 10 perc, a futók éppen elhagyták Oberstdorf városát, a rajt területének pedig hűlt helye már. Amint az utolsó futó is átlépte a rajtkaput, elindulnak a pályabontók is, a rendezői csapat egyből elkezdi a pakolást. Nincs sok idejük, hiszen az időmérő kapunak mintegy három órán belül állnia kell a cél területén. Egy másik helyszínen, másik városban, másik országban. Ilyen ez a Transalpine.
Uta és Heinrich pedig mindent kontrollál és nyugtáz. Az ő tudtuk nélkül sem történik semmi. Minden szervezési nehézség és váratlanul felvetődő probléma ellenére veszik a fáradtságot, hogy a rajtlistáról a reggeli indulásra kigyűjtsék azokat a futókat, akik épp ott és akkor ünneplik a születésnapjukat, hogy célba érkezéskor együtt köszönthessék őket. Az évek óta rendszeresen visszatérő versenyzőket pedig név szerint, külön üdvözlik.
Természetesen Uta és Heine, ahogy a közeli kollégák szólítják, nincsenek egyedül, több mint száz munkatárs, barát, rokon és önkéntes segíti a munkájukat, professzionális szakértelemmel. Tökéletes rendszerként működik itt minden, a versenyzőknek tényleg kizárólag arra az egyetlen egy feladatra kell koncentrálniuk, amiért idejöttek. A csomagok szállítmányozását, a hotelek lefoglalását vagy a táborok alvásrendjét, mind megszervezik a sportolóknak, miként a futók városokon belüli, illetve a rajt- és célterületek, a szállások és az étkezési lehetőségek közötti fuvarozását is gördülékenyen lebonyolítják. Ez egy ilyen rendszer, német precizitással, svájci óraműpontossággal.
Szoros felügyelet
A szervezőknek a magashegyi körülmények miatt minden lehetőségre fel kell készülniük. A versenyzőket végig profi orvosi stáb felügyeli, akik már a rajt előtt egy órával a helyszínen várják a gyengélkedő futókat, a célterület zárása után pedig további egy órán keresztül lehet hozzájuk fordulni segítségért. Az idei versenyen egy súlyosabb, kórházi kezelést igénylő sérülés történt, a leggyakoribb panaszok azonban az ultrafutók körében jól ismert körömproblémák és vízhólyagok voltak, amelyek miatt többen keresték fel az orvosi stábot.
13 óra 27 perc, Lech am Arlberg, Tirol tartomány, Ausztria. Stefan Lustenberger és testvére, Martin áthaladnak a célkapu alatt. A nap során elsőként. Uta és Heinrich Albrecht pedig személyesen üdvözli őket. Majd egyenként az összes többi célba érkezőt. Az utolsóként teljesítő versenyzőpárost pedig meglepetésajándékkal várják. Mindennap. Addigra a mezőny nagy része lezuhanyozott, és elfoglalta az aznapi szállását. Az esti tésztapartira is megkezdődött a gyülekezés, a célterület pedig már kiürült, csak a rajtkapu áll büszkén, várva, hogy másnap reggel újra „munkába” állhasson. Ahol a másnap reggel hét órai rajtot követően fél órán belül már semmi sem fog utalni arra, hogy itt a világ egyik legjelentősebb, többnapos terepultráját rendezik. A táblákat, a jelöléseket eltávolítják, az útfestéseket eltüntetik, a teherautók pedig már útban vannak a következő rajt/cél helyszínére. Ahol a verseny logójával ellátott táblák gondosan jelzik a haladási irányt. Épül az expo területe, a fizioterapeuták sátra, a sportolóknak pedig finomabbnál finomabb ételekkel kedveskednek a helyi önkéntesek a célban. Rajtuk kívül naponta tíz szakács és felszolgáló tüsténkedik a futók körül, hogy kiszolgálják őket, ezzel is segítve a gyors regenerációjukat.
A hibátlan logisztikának köszönhetően a résztvevők szinte észre sem veszik, hogy mennyi minden történik körülöttük, hogy itt tényleg minden kizárólag értük van. Az ő kényelmükért dolgozik több mint negyven szálloda összes alkalmazottja, több tucat taxisofőr hat-nyolc férőhelyes mikrobuszokkal, és a teherautók vezetői, akik a csomagszállítást végzik. Így megy ez mindennap. Pontosan, előre meghatározott időbeosztás alapján. Nyolc napon keresztül.
2019. szeptember 7. Sulden am Ortler, Dél-Tirol, Olaszország. Délután négy óra 11 perckor az utolsó célba érkező páros is áthalad a tizenötödik alkalommal megrendezett Transalpine Run célvonalán, az olasz kisváros teniszstadionjában felállított időmérő kapu alatt. Uta Albrecht már nem vesz fel napszemüveget, könnyei patakokban folynak, ahogy magához öleli a legutolsó versenyzőt, aki sikeresen teljesítette a megméretést.
Nyolc nap, négy ország, két futó, egy álom. Ez a Transalpine Run. Uta Albrecht és Heinrich Albrecht álma sok futó álma is lett.
Már egy hete véget ért a verseny. Uta és Heinrich azonban már javában dolgozik a jövő évi programon, amelynek rajt- és célhelyszíne ezúttal ismét a német síparadicsomban, Garmisch-Partenkirchenben lesz, és az út ezúttal a keleti vonalon fog haladni Meransen/Gitschberg Jochtalig.
