A Nemzetközi Magashegyi Terepfutó-szövetség 2020-as világbajnokságát a koronavírus-járvány miatt törölték, de az idén megrendezték a Buff Mountain Festival egyik fő programjaként. Három különböző távon magashegyi körülmények, de kedvező időjárási viszonyok fogadták az amatőröket a profik között. A spanyolországi Vall de Boíban megrendezett terepfutó-világbajnokságon a pécsi Horváth Kornélia több külföldi versenytapasztalattal, de először szerepelt a válogatottban.
A magyarországi középhegységi viszonyok között szocializálódó futóknak mekkora kihívás egy ilyen verseny, ahol szembesülnek a valódi magashegyi terepviszonyokkal?
Nekem mindenképpen az jelentette a verseny fő nehézségét – kezdte Horváth Kornélia. – Először indultam skyrunning versenyen, ráadásul egyből vb-futamon. Ez azért más kategória, mint az itthon megszokott terepfutás. Az útvonal jelentős része kétezer méter feletti magasságban halad, kitett gerincen, technikás, néhol köteles részekkel. Vannak itthon is rövidebb meredek és technikás lejtők, ahol edzeni lehet, amivel azonban egy ilyen helyen szembesül az ember, arra mindenképpen érdemes minél többet edzeni magashegyi körülmények között.
Melyik verseny volt a válogató, és mennyi idő jutott a felkészülésre?
A Magyar Túrasport és Terepfutó-szövetség által kiírt és lebonyolított magyar nemzeti terepfutó-bajnokság ultra kategóriájának két állomása volt idén. Áprilisban a Mátrabérc útvonalán zajló országos bajnokság, amely egyben hegyifutó ob is volt, illetve június végén a Nagy Hársas Ultra. A két versenyen elért eredményeim, illetve a pontok alapján kerültem be a magyar válogatottba. Alapvetően folyamatosan edzek és készülök, az említett két esemény célversenyem volt. Kétezertizenkilenc vége óta Szabó Gábor segíti a felkészülésemet, de a vb-re már nem volt számottevő idő edzeni, mivel a zempléni futam alig három héttel előzte meg.
Sikerült betartani az edzőtől kapott versenystratégiát? Voltak mélypontok a verseny alatt?
Ismeretlen terület volt a világbajnokság. Számítottunk rá, hogy a lejtőkön nagy valószínűséggel elmaradok majd a mezőnytől, ugyanakkor felfelé kitartóan és egyenletesen haladhatok. Ennek ismeretében mérsékeltebb kezdés után, ahol mertem haladni, ott erősebben mentem, a lejtőket pedig igyekeztem biztonsággal hozni. Összeszedetten, jó állapotban mentem végig. Fizikailag nem voltak mélypontok, viszont volt néhány kitett rész kétezer-hatszáz méter körüli magasságban, ahol meg-megtorpantam vagy éppen remegett a lábam.
Saját elvárásait tekintve milyen érzések maradtak önben a világbajnokságról?
Huszonkét országból jöttek hegyifutó atléták, és ott, a vb rajtjánál teljesen hihetetlennek éreztem, hogy ott vagyok közöttük. A megelőző napokban többször eszembe jutott, hogy talán nem is tudok a mezőnyben maradni, mert nehéz volt belőni, hol vagyok hozzájuk képest. Sokat előztem felfelé, aztán mindig valamennyit visszaestem lefelé, s így végül a huszonharmadik helyen futottam be. Sérülés nélkül és jó erőben mentem végig a pályán.
Az időveszteség nagy részét egyértelműen a meredek lejtőkön, a gerincen való lassú haladásom okozta. Fő hiányosságom elsősorban technikai jellegű, nem pedig fizikai, ezért ennek megfelelően igyekszem minél többször eljutni magashegyi környezetbe, mert erre az elmúlt két évben nem volt lehetőségem.
Büszke vagyok, hogy tagja voltam, vagyok a terepfutó-válogatottnak. Mindenki a maximumot hozta, így annyi pontot gyűjtöttünk a két távon, hogy a huszonkét ország közül az előkelő hatodik helyen végeztünk, olyan terepfutónemzeteket megelőzve, mint Franciaország, Svédország, Svájc vagy éppen az Egyesült Államok, így az eddigi legjobb magyar eredmény született.
Mi lesz a következő verseny?
Augusztus első hétvégéjén rendezik meg a KAT100 nevű hegyifutó-eseményt Ausztriában, a Kitzbühel Alpokban. Ennek maratoni távján tervezem az indulást, amely itt hatvanegy kilométert jelent.
A terepfutó-válogatott tagjai mindhárom versenyszámban összemérhették tudásukat. A legrövidebb, úgynevezett vertical táv mindössze 3.3 kilométeres útvonalán 1030 méternyi szintemelkedést kellett teljesíteni, ezen a távon két magyar indulónk volt. A középtávon, a sky kategóriában 42 kilométerhez 2817 méter szintemelkedés társult, míg a leghosszabb sky ultra versenyen a 68 kilométer mellé 4889 méternyi szintet kellett leküzdeniük a versenyzőknek.
A magyar futók eredményei:
Vertical (3.3 km, 1030 méter d+) Márovics Anna (50:56 – 12. hely), Horváth Tímea (51:56 – 14. hely), Dalos Máté (43:21 – 22. hely,) Vásárhelyi Máté (45:02 – 26. hely)
Sky (42 km, 2817 méter d+) Tiricz Irén (5:23:54 – 6. hely), Horváth Tímea (5:59:20 – 15. hely), Dalos Máté (4:54:18 – 18. hely), Lantos Borbála (6:17:46 – 19. hely), Józsa Gábor (5:04:33 – 21. hely), Horváth Kornélia (6:45:35 – 23. hely)
Sky ultra (68 km, 4889 méter d+) Dendel Nikolett (11:04:00 – 8. hely), Wermescher Ildikó (11:24:23 – 10. hely), Paál Emőke (12:15:34 – 14. hely), Belus Tamás (11:33:52 – 20. hely)
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
