Véget ért a terepfutó „Tour de France”

A jubileumi rendezés során rövidebb, kétnapos programot is szerveztek azzal a céllal, hogy azon futók is átélhessék a semmihez sem fogható Transalpine-hangulatot, akik még nem állnak a készen a nyolcnapos teljesítésre. A RUN 2 elnevezésű betétfutamon indult a Runnabe csapata, Belák Balázs és Szász Norbert, az ő eredményükről már mi is írtunk itt, a Csupasporton. Szintén a kétnapos programon versenyzett a Csécsei Team női párosa, Bálint Ildikó és a német Julia Biedert.

A nyolcnapos távot választották a Coffeerun Hungary versenyzői, Kertész Kata és Szigeti Csaba, a Salomon Team Hungary párosa, Lőrincz Olivér és Nedjalkov Balázs, valamint a Team Gloobus (Erős Levente és Gábos Szilárd), akik Erdélyből érkeztek. Mint ahogy arról korábban beszámoltunk, Erős sérülése miatt csapattársa a magyar vegyes pároshoz csatlakozva folytathatta a további küzdelmeket, és egyéni versenyzőként került értékelésre a verseny végén.

Az utolsó két napot a negyedik helyszínen, már Olaszországban töltötte a mezőny, ahová a még versenyben maradt 263 csapattal a tél is megérkezett. Így mind a hetedik, mind a nyolcadik napi etapokon változtattak a szervezők.

A záró napra eredetileg tervezett útvonal helyett gyakorlatilag teljesen új pályát jelöltek ki hegyi mentők közreműködésével a hirtelen lehullott nagy mennyiségű hó és a közelben történt sziklaomlások miatt. A pálya közel tíz kilométerrel rövidebb, ám a tervezettől eltérően jóval szintesebb lett, amit kicsit sem bántak a magyar Salomon csapat futói.

„Amikor a péntek esti vacsora során bemutatták az új tracket és megláttam a szintrajzot, nagyon megörültem, és mondtam is Olivérnek, hogy ez a mi napunk lehet – mondta Nedjalkov Balázs. – Az az igazság, hogy minket kicsit sem zavart a pénteki eső és a hűvösebb időjárás, Olivérrel mindketten remekül tudunk alkalmazkodni a változó körülményekhez, és a hűvösebb levegő is egyértelműen nekünk kedvezett. Sikerült a nap végére két helyet előrelépnünk az összetett eredménylistán, ami azért az utolsó nap előtt jó érzéssel töltött el mindkettőnket.”

„Fáradtságot elnyomó boldogságot érzek. Szinte az egész nap során meghatódottsággal teli szívvel futottam, fantasztikus volt a rengeteg szurkoló a pálya szélén, elképesztő hangulatot varázsoltak. Szükségem van pár napra, hogy feldolgozzam ezt a csodát, aminek az elmúlt hét során a részese lehettem. Szebbnél szebb helyeken jártunk végig az Alpokban. Nehéz most megszólalni, nehezen jönnek a szavak. Ez a verseny volt életem egyik legnagyobb álma, és még mindig nehezen hiszem el, hogy tényleg itt lehettem, ráadásul a legjobb párral, akivel csak futhattam. Nagyon nagy élmény volt Olivérrel közösen teljesíteni ezt a csodálatos versenyt. Tökéletes összhangban voltunk végig a teljes hét során, nagyon jól éreztük magunkat együtt és tényleg csak azt tudom mondani, hogy köszönöm. Köszönöm a támogatóinknak, hogy lehetővé tették a részvételünket, és a mindenkinek, aki szurkolt nekünk, köszönjük a rengeteg üzentet és biztatást. Azért szükségünk volt rá, hiszen nagyon hosszú utat tettünk meg.” – nyilatkozta Nedjalkov Balázs a célba érkezést követően.

„Kicsit tartottam a nyolcnapos versenytől és párosversenyen sem indultam még soha, de így együtt tényleg nagyon jó csapatot alkottunk. Nem vagyok csicsergős típus, alapvetően egyedül szeretek futni, és Balázs ezt tökéletesen tolerálta. Egy percig sem volt olyan érzésem, hogy zavarna a jelenléte. Végig tökéletesen érezte, hogy mire van szükségem, tehát nyugodtan mondhatom, hogy maximális volt köztünk az összhang. Az utolsó nap során különösen sokat segített nekem, mikor már nehezebben haladtam.

Mindenkinek ilyen futótársat kívánok, akivel nyolc napig ilyen jó hangulatban lehet együtt haladni. Amikor kellett, motivált, és sosem beszélt feleslegesen.

Ahogy teltek a napok már egyre jobban érződött, hogy meg tudunk birkózni a távval. Terhelés után, a nyugalmi állapotban éreztem mindig kötöttebbnek az izmaimat, a szalagokat és az ízületeket. A rajtok utáni első egy-két kilométerek elég »macskásan« mentek, de amikor már sikerült bemelegedni és felvenni az utazó futótempót, már jobb lett. Az utolsó két nap során óvtam az Achillesem, főleg lefelé lépkedtem óvatosan, de szerencsére nem volt nagyobb fájdalom. Az is rengeteget számított, hogy fejben végig pozitívak maradtunk, mind egymással, mind a feladattal kapcsolatban, amikor jött volna a mélypont, csak a megoldásra koncentráltunk. Az ilyen hosszú versenyek titka, hogy nem szabad túlságosan előre nézni. Mi is csak az aznapi szakaszra fókuszáltunk, tettünk a dolgunkat, gyűltek a kilométerek és haladtunk előre. Aztán egyszer csak véget ért. Nagy élmény volt, azt biztos. Pár nap múlva már többet tudok mondani, amint üllepednek az élmények. Nyolc napot végigfutni elképesztően tömény, az élményeknek érlelődi kell, mert ilyenkor annyi minden van a fejünkben, amit megéltünk, hogy rendszerezni kell őket. Nagyon sok minden történt velünk, sok helyen voltunk. Összesen 273.5 kilométert tettünk meg 16 235 méter szinttel nyolc nap alatt, négy országon keresztül.” – mondta Lőrincz Olivér.