Az első kérdés: miért van szüksége a szabadidős sportolónak, a hobbifutónak arra, hogy szinte minden lépését, lélegzetvételét, szívdobbanását mérje? Vajon nem úri hóbort-e csupán „űrszintre” emelni egy-egy edzést, valóban lemérheti-e a futóórája segítségével az ember, hogy hol tart a fejlődésben, egyáltalán egy csuklóra szíjazható eszköz mennyire uralkodhat az életünk felett? Még számtalan kérdés létezhet a jelenkori, főleg a futásban eluralkodó kütyümánia kapcsán, s hogy a válasz minél tartalmasabb legyen, nem az első, azonnali tapasztalások kerülnek fókuszba. Jómagam már két hónapja használhatom a Garmin Fenix-modell 6-os sorozatának Sapphire Titanium tagját – mondhatni, alaposan megismertem.
Illetve… Lehet, hogy az óra ismert meg engem? Néha valóban úgy érzem, a szerkezet többet tud a pillanatnyi állapotomról, mint én magam.
Amit már az elején érdemes tisztázni, a Fenix 6 nem klasszikus csajos óra (arra ott a 6S széria, amelyikről még októberben írtam meg a véleményemet). A csoda szép narancssárga szíj ugyan felveti a „hölgyválasz” lehetőségét, de most télen – hála a gyors, egy mozdulattal kivitelezhető szíjcsere lehetőségének – a szürkés feketét használom.
A legfontosabb kérdés persze egy sokat futó (egyáltalán edző és aktív életmódot folytató) embernek az: hányszor kell feltölteni?
Nos, az átlagos felhasználási szokások mellett hetente kétszer. Nem mondom, hogy ez jó, azt sem, hogy kényelmetlen – függ attól is, hogy az ember mennyire használja ki az óra tudását (márpedig az energiafaló, ugyanakkor az érdekes és hasznos funkciók száma ebben a kütyüben közelít a végtelenhez) –, de tény: hétnapos periódusokban mérve két alkalommal csaknem három-négy órára töltőre kell kapcsolni.
Azért nézzük a fogyasztást kicsit részletesebben is. Az edzéstervem heti öt-hat, hatvan-százhúsz perc közötti futást tartalmaz. Heti szinten tehát hozzávetőleg nyolcórányi edzést vezényel le a kezemen a Garmin. A korábbi Fenix-modellnél, az 5X-nél az volt a tapasztalatom, hogy edzés közben óránként tíz-tizenkét százalék körül merült az akkumulátor, míg a 6-os modell, még navigáció használata mellett is, jóval gazdaságosabban működik.
Az átlagos terepfutás során, amikor is a pulzust mellkaspánton keresztül mérem, de GPS-alapon folyamatosan navigál az óra, körülbelül hat-nyolc százalékot esik a kapacitás óránként.
Ez tehát egy jó nagy piros pont! Nyilván megkérdezik: ha már csuklós pulzusmérésre alkalmas órát használok, minek a pulzuspánt? Az adatok pontossága miatt. Az edzőm, Lőrincz Olivér – aki a Training Peaks edzésnaplózó felületen részletesen látja az óra által az edzés közben begyűjtött adatokat – összehasonlította a nem pántos és pántos statisztikákat, s kiderült, ugyanaz az edzés csuklós méréssel és mellkaspánttal lényegesen különböző számokat mutat, mind tempóban, mind pulzusadatokban. Sajnos ez van, a csuklós mérés továbbra sem ad pontos adatokat edzés közben.
Na jó, de akkor minek a két kis zöld érzékelő az óra alján? Miért hasznos mégis a csuklós mérés alapján kinyerhető pulzusadat?
Erre több válaszom is van: egyrészt sokkal kényelmesebb pánt nélkül futni; hobbifutók esetében akkora jelentősége azért nincs az órán mért néhánnyal több vagy kevesebb ütésnek, de ami talán a leghasznosabb funkciója az órának: a folyamatos pulzusmonitorozás remek funkció. Az ébredési pulzus átlagosnál nagyobb megemelkedése gyulladásra utalhat a szervezetben, amit ez a kis eszköz is tökéletesen tud előre jelezni. S ha már az egészségünk: a pulzusmérés mellett olyan kiváló funkciókat is használhatunk az órával, mint a test „töltöttségi szintje”, vagyis az előző napi aktivitási szinthez hozzáméri az alvási adatainkat, és reggelre megállapítja, hogy hány százalékban sikerült visszatölteni az energiaraktárainkat.
Ha nem lesz az érték legalább nyolcvan százalék közeli vagy akár még magasabb, akkor bizony fáradtságra figyelmezteti viselőjét.
Ez a sportóra emellett méri a véroxigénszintet, a napi lépés- vagy a megmászott emeletek számát, az elégetett kalóriák összességét, s összegezhetjük a napi intenzív és pihenéssel töltött perceket is. Be tudunk állítani olyan emlékeztetőt, amely a folyadékfogyasztási szokásainkat is figyeli; a hölgyek a havi ciklusuk adatait is nyomon követhetik az óra segítségével; ráadásul figyeli a stresszfaktorszintet, a légzésszámadatainkat is. S hogy ne csak a futók találják meg az örömüket benne, a Fénix 6 Titanium Sapphire modell száz méterig vízálló, s úszás közben is méri csuklóról a pulzust.
Aki pedig szereti elemezni az adatokat, megteheti a Garmin Connect edzésnaplózó felületen, ráadásul az óra képes automatikusan szinkronizálni az edző által az előbb már említett Training Peaks oldalra feltöltött futó-, kerékpáros és úszóedzéseket, valamint rendkívül profi a navigációs tudása, az ezen az órán lévő térkép részletessége.
S bár – mint írtam – ez nem annyira csajos óra, nekem a mérete és a súlya mégis tökéletes, érzem, hogy van valami a kezemen, mégsem nehéz. A Garmin Connect IQ alkalmazásában pedig több száz egyedi grafikus számlap elérhető, amelyekkel igazán személyre szabható a kijelző.
Tízpontos skálán nálam erős nyolcast kapott, mert a tökéletes értékeléshez nyilván a még jobb üzemidő és a pontosabb csuklós pulzusmérés hiányzik.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
