Január elején rendezte meg gálaestjét a Magyar Triatlonszövetség, s adta át a sportág legjobbjainak járó elismeréseket. Ebből az apropóból a csupasport.hu oldalunkon írtunk a tavaly hawaii világbajnokságon sikeresen szerepelő, korosztályában ötödik helyet szerző Cser Beatrixről, valamint a hazai női triatlonosok idei legjobbjáról, Szabó-Kopjár Ildikóról. A szövetség hatalmas falra íratta fel a győztesek és helyezettek nevét, és e listát végigböngészve bukkantunk rá a kerékpározás műhelytitkairól kiadott kiadványunkban szakértőként közreműködő Szaniszló Mátéra, a TuttoBici-Bottecchia SE versenyzőjére.
Története és triatlondicsősége azért is érdekes, mert a napi, megélhetést jelentő munkája mellett ért el szép eredményeket, s lett az egyik 2019-es díjazott a gálán, úgy, hogy az összetett triatlon age group kategóriában a sportág egyik ásza, Flander Márton és Veréb Dávid előzte meg.
„Amatőr triatlonos vagyok, ezek szerint profi elszántsággal – mondta nevetés kíséretében Szaniszló Máté, amikor a díj hátteréről, a hobbisportolásba fektetett munkáról beszélgettünk, azonban a történet úgy kerek, ha azt is hozzátesszük, hogy Máté reményteljes ifjú sportolóként igazán ihletett triatlonos környezetben, Tiszaújvárosban versenyzett. – Habár néha visszahallani, hogy az age group a »kiégett profik« kategóriája, de azért nem árt tudni, hogy azok, akik a versenyeken az élen végeznek, már letettek, sőt a mai napig letesznek valamit az asztalra: Veréb Dávid és Flander Márton neve a sportban járatosabbak körében nem ismeretlen. Ha van titka annak, hogyan kerülhettem mögéjük a díjazás során, akkor éppen a velük, illetve a hozzájuk hasonló szintet képviselő sportolókkal való versengés adja meg a kérdésre a választ. Engem a mai napig maximálisan motivál a küzdés, a harc, az, hogy legyenek olyan riválisok, akik húznak maguk után, még akkor is, amikor éppen a legmélyebb holt pontot élem meg a pályán.”
A triatlonozás olyan, mint a Formula–1, mondja Szaniszló Máté, vagyis ahhoz, hogy valaki az év végén az összesített versenyranglistán dobogós helyen végezhessen, év közben is folyamatosan a spicc közelében kell lennie.
Fotó: Szász Norbert
Elnézve a ranglistákat, bizony, elég sűrű a mezőny, majdnem mindegyik korosztályban öt-hét azonos képességű versenyző küzd a jobb helyezésekért, úgyhogy valóban kiegyensúlyozott teljesítményre van szükség ahhoz, hogy valaki révbe érjen – a triatlonos sikerekhez pedig nem elég egyetlen kihíváson jól szerepelni, sorozatban kell hozni a helyezéseket.
Máté esetében a sprint- és az olimpiai távú versenyek hozták meg a dicsőséget, amit azért is érdemes hangsúlyozni, mert a triatlonozás egyre népszerűbb a fiatalok körében, és ők éppen a rövidebb, pörgősebb számokban eresztik ki az oroszlánkörmeiket.
S ha már a fiatalok, az amatőrök és a rutinos versenyzők szóba kerültek…
Vajon mekkora a szakadék azok között, akik profiként készülnek, s akik a szabadidejüket áldozzák a triatlonozásra?
„Kicsi is, meg nagy is. A harminc-harmincöt esztendőseket tömörítő kategóriát illetően azért is nehéz választ adni erre a kérdésre, mert azok, akik már felhagytak a profi pályafutással, itt még igencsak jól tudnak teljesíteni, ugyanakkor már ebben a körben versenyezhetnek azok is, akik épphogy csak belecsöppentek a sportágba. A triatlonozás azonban ettől szép, mert ebben a sportban valóban mindenki megtalálja a kihívást, az örömöt a felkészülésben és a versenyzésben egyaránt. A díjátadó kapcsán is azt mondtam magamban, nekem a mai napig megéri a nagyobb energiabefektetés, a több edzés, mert a jelek szerint volt és lehet keresnivalóm a versenyeken, sőt az élmezőnyben.
Amúgy pedig éppen a plusz-energiabefektetés miatt rendkívül becsülöm azokat, akik a munkájuk, a családjuk mellett a szabadidejükből áldoznak heti nyolc-tíz órát az edzésekre, hogy aztán boldog célba érkezők lehessenek a versenyeken.”
Versenyek Hawaiin túl
A triatlon nem csupán a profik terepe, hiszen a szabadidős sportolók körében az egyik legnépszerűbb tevékenység. A szövetség egyre inkább nyit az amatőrök felé, s például a Szaniszló Máté által is képviselt age group kategóriásoknak nem csupán hazai, hanem külföldi versenyeket is ajánl. Történetünk főszereplőjét arra kértük, említsen meg néhány, magyar határon kívüli kedvencet, főleg annak tükrében, hogy ha már triatlon, akkor mindenkinek a csúcsot jelentő, Hawaii Ironman jut eszébe. Pedig…
„Egyik személyes kedvencem a Szlovákiában rendezett Oravaman, amely elég kemény kihívást jelent, hiszen a Magas-Tátra nyugati emelkedőin zajlik, háromezer méteres szintemelkedéssel, amelyből ezerhétszázötvenet kerékpárral, ezerkétszázötven métert pedig futva kell legyűrni. Szintén nagy szerelem a francia Alpe d’Huez síparadicsom környezetében zajló legendás triatlonverseny, de természetesen a magyarországi viadalok is egyre színvonalasabbak, sőt egyre nagyobb a respektjük Európában – úgyhogy szerintem idehaza is nagyszerű eseményekre nevezhetnek azok, akik nem akarnak sokat utazni.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
