Noha az idei versenynaptárjába október végére a Nemzetközi Triatlonszövetség ibizai terep Európa-bajnoksága volt beírva fő versenyként, Poór Brigitta programja némiképp változott, hiszen az elitmezőnyben ő is rajthoz állhat a maui xterra-világbajnokságon, amely olyan népszerű a tereptriatlonisták között, mint az országútiak esetében az Ironman. A sorozatban az idén 40 világkupa-fordulót rendeztek, tizenhatot Európában, amelyek közül tízre el is jutott Poór Brigitta, és hogy a számok sorát folytassuk, ezek közül nyolcat meg is nyert – nála többet senki sem tudott sem a férfi-, sem a női mezőnyben 2018-ban. Nem véletlen, hogy a maui világbajnokság (amelyen 2011-ben Lance Armstrong is indult) egyik nagy favoritjaként tartják számon.
„Idehaza nincs annyira középpontban, külföldön jóval nagyobb a visszhangja, presztízse a tereptriatlonnak, főként az xterrasorozatnak, amelyben én is szerepelek – mondja Poór Brigitta, aki a londoni reptéren, útban Hawaii felé nyilatkozott a Csupasportnak. – Korábban én is országúti triatlonos voltam, de tíz éve váltottam, és úgy érzem, pontosan ez a tíz év kellett ahhoz, hogy elérkezzek a csúcsra: az idén pályafutásom legjobb idényét teljesítettem, és kíváncsian várom, mit tudok hozzátenni a világbajnokságon.”
Maui népszerűsége töretlen a tereptriatlonosok között
A verseny 1500 méter úszásból, 30-38 (az idei vb-n 32) kilométer kerékpározásból és 10 km terepfutásból áll. Ahogy Poór Brigitta fogalmaz, kerékpározásban képes a legjobb eredményre, pedig felnőtt fejjel óriási kihívást jelentett számára a mountain bike fortélyait elsajátítani.
Ez az a szám, amelyen a legtöbb múlhat, mert egy nagy bukás a terepen, egy láncszakadás, bármi keresztülhúzhatja az ember számításait.
„Csodálatos és izgalmas helyszíneken, terepeken versenyzünk, ami extra motivációt ad, de muszáj végig koncentráltnak maradni, mert itt könnyű hibázni. Szerencsére az idén nagyon stabil tudtam maradni, bízom benne, hogy ez a lendület megmarad a világbajnokságra is, amelyről éremmel szeretnék hazatérni.”
Poór Brigitta Európából az első számú versenyző, sőt ő a legeredményesebb a nevezési rangsorban, illetve az ő malmára hajtja a vizet, hogy sérülés miatt nem szerepel a 2014 és 2017 között sorozatban négy győzelmet szerző bermudai Flora Duffy, valamint a tavalyi bronzérmes német Laura Philipp, aki az idén öt féltávú Ironmant teljesített, s nem tudta összehangolni a két versenysorozat kvalifikációját a felkészülésében és a versenynaptárjában.
Ott lesz ellenben a tavalyi második chilei Barbara Riveros, aki háromszor végzett a második helyen Mauin, míg a riói olimpián ötödikként zárt triatlonban; a skót Lesley Paterson, aki állítása szerint erősebb és gyorsabb, mint valaha; vagy az amerikai Suzie Snyder, aki tavaly a hatodik helyet szerezte meg a vb-n.
A világbajnokságon összdíjazása 100 ezer dollár, ami nagyon is kecsegtetően hangzik, ha azt vesszük, hogy az európai sorozat 16 versenyén 195 ezer dollárt oszt szét a szervezőbizottság.
Az idei sikerek anyagilag jól jöttek Poór Brigittának, aki szponzorainak köszönhetően felszerelésben, sportruházatban nem szenved hiányt, de sok pénzt is bele kellett raknia a versenyzésbe.
„Gyakorlatilag magamat finanszírozom, amit a világkupa-győzelmekből tudok fedezni; az idén végre olyan idényem volt, hogy nem kellett görcsölnöm rajta, mi hogyan lesz. Megvan mindenem, és ami a legfontosabb, azt csinálhatom, amit szeretek: rengeteget utazok, csodálatos helyszíneken versenyezhetek, ezt az életet nem cserélném el semmiért.”
